Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Félelem Kőszívű Sárkánya
Tudod, sokszor érzem, hogy a félelem nem csupán egy múló érzés, hanem egy gigantikus, kőszívű sárkány, ami a lelkem barlangjában húzza meg magát. Évszázadok óta ott lapul, sötét leheletével fojtoga...
Tovább olvasom →A Feledékenység Lila Ködfátyla
Oly sokszor vádoljuk magunkat feledékenységünk miatt. Azt hisszük, valami hiányzik belőlünk, valami elromlott. Pedig talán épp ellenkezőleg. Talán a lélek bölcsessége munkálkodik bennünk, védve ben...
Tovább olvasom →A Harag Borostyánba Zárt Szúnyogja
A harag néha úgy kúszik be az életünkbe, mint egy apró, zümmögő szúnyog a nyári alkonyatban. Először alig vesszük észre, csak egy enyhe irritáció, egy halk zúgolódás a lélek mélyén. Aztán egyszer c...
Tovább olvasom →A Perfekcionizmus Jeges Palotája
Néha, ha belenézek a tükörbe, egy jeges palotát látok magam előtt. Minden egyes jégkristály a tökéletesség illúzióját tükrözi. A makulátlan külsejű falak mögött azonban egy dermedt szív dobog. A tö...
Tovább olvasom →A Megérzés Holdfény Szitakötői
Éreztem, ahogy a Hold ezüstös pora lassan bevonja a kertet. A sötétben a jázmin illata szinte sűrű lett, tapintható. Tudtam, hogy ez az az idő, amikor a megérzések felerősödnek, a belső hang szinte...
Tovább olvasom →Az Igazság Türkiz Óceánja
A felszín csendes. Türkizkék, hívogató, mintha sosem rejtett volna mélységeket. De az igazság sosem a felszínen leledzik. Ahogy az óceán sem pusztán az, amit a partról látni vélünk. Ahhoz, hogy meg...
Tovább olvasom →A Szívós Szeretet Borágó Virágai
A kertemben borágó virágzik. Apró, égszínkék csillagok, melyek a legzordabb talajon is megélnek. Régen bosszankodtam rájuk, mert elszórják a magjaikat, és mindenhova benövik magukat. Aztán rájöttem...
Tovább olvasom →A Büszkeség Obszidián Trónusa
Néha, a fejlődés útján, eltévedünk egy sötét palotában, melynek falait saját büszkeségünk építette. Az obszián trónus, melynek hűvös, tükröződő felületén önmagunk idealizált képmása trónol, rabul e...
Tovább olvasom →A Bizalom Repedezett Kerámiája
Talán furcsa tárgyat választottam a mai elmélkedéshez, de higgyétek el, mélyebb jelentéssel bír. Egy régi, repedezett kerámiatálat tartok a kezemben. Egykor gyönyörű, hibátlan volt, de az idő, a ha...
Tovább olvasom →A Hála Ezüst Fényalagútja
Ma a hála szívében időzöm. Nem a nagy, hangos köszönetekre gondolok, amiket az elért sikerekért, a megkapott ajándékokért zengünk. Hanem a csendes, mély hálára, ami akkor árad szét bennünk, amikor ...
Tovább olvasom →