Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Tanulás Füstkvarc Lépcsői
A Tanulás… gyakran megfeledkezünk róla, mint a legszentebb ösvény egyikéről. Pedig a szív, mely nyitottan fogadja a tapasztalatokat, olyan, mint a napfényben ragyogó hegyikristály: minden sugarat, ...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Holdkő Pillangója
Volt egyszer egy pillangó, Holdkő Pillangó, hívták. Szárnyai nem a megszokott színekben pompáztak, hanem a szürke ezer árnyalatában játszottak. Emiatt a többi pillangó kinevette, csúfnak tartotta. ...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Holdkő Hídja
A megbocsátás... gyakran gondoljuk, egy egyszeri, nagylelkű gesztus, amivel lezárhatunk egy fájdalmas fejezetet. Pedig valójában egy híd építése, lépésről lépésre, a sebekkel szabdalt partok között...
Tovább olvasom →Az Érzékenység Holdfény Szövete
Az érzékenység. Sokszor átoknak érezzük, a bőrünk alá kúszó fájdalomnak, mely mások számára láthatatlan marad. Pedig valójában a Hold lágy szövete, mely óvja a lelkünket a világ éles sarkaitól. Eml...
Tovább olvasom →A Vágy Ametiszt Ketrece
A vágy. Sokszor festik ragyogó színben, mozgatórugóként, ami előrevisz. Én azonban most a vágy sötétebb, kevésbé emlegetett arcát látom. Azt a vágyat, ami nem ösztönöz, hanem foglyul ejt. Azt a vág...
Tovább olvasom →A Leleményesség Szitakötő Szárnyai
A kertem sarkában állt egy kidőlt fa, évek óta. Senki sem törődött vele. Én sem. Ott rohadt a moha alatt, elfeledve, mint egy régi titok. Aztán egy nap, mikor a naplemente aranypora szóródott a föl...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ólom Suttogása
A Kételkedés ólomsúlyként telepszik ránk, különösen akkor, amikor a szívünk mélyén tudjuk, hogy valami igaz, valami lényeges, de a külvilág zaja elnyomja a belső hangot. Emlékszem, egy őszi estén, ...
Tovább olvasom →A Bátorság Lazúrkő Lángjai
Néha úgy érezzük, a bátorság egy hatalmas kard, amit megragadunk, és kivágjuk magunkat a félelmeink sűrű erdejéből. Pedig valójában a bátorság nem egy fegyver, hanem egy apró gyertya lángja, mely a...
Tovább olvasom →A Büszkeség Obszidián Tornya
A büszkeség olykor magasra emel minket, egy sötét, csillogó obszidián toronyba, ahol azt hisszük, mindent látunk, mindent birtoklunk. Én is építettem ilyen tornyot. Évekig formáltam, csiszoltam, mi...
Tovább olvasom →A Csend Krizokolla Cseppjei
Néha a legmélyebb igazságok nem a hangos szavakban, hanem a csend apró, kékesszöld cseppjeiben rejtőznek. Mintha az univerzum a hangzavar közepette elfelejtene nekünk üzenni, pedig valójában épphog...
Tovább olvasom →