Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Megbocsátás Szivárványhídjai
A megbocsátás. Milyen nehéz szó, milyen nehéz tett. Sokszor egy életen át cipeljük a sérelmeket, ahelyett, hogy elengednénk őket, mint a folyó a faleveleket. Mintha a fájdalom lenne a mi kincsünk, ...
Tovább olvasom →A Kontroll Hamvas Orchideái
Azt hittem, a kezemben tartom az életem. Mint egy gondosan nevelt kertész, öntöztem a sikert, gyomláltam a kudarcot. Minden mozdulatom előre megtervezett, minden kockázat kikalkulált volt. A Kontro...
Tovább olvasom →A Bánat Indigo Tengerének Kagylói
A bánat... oly sokféle arcot ölt. Van, hogy egy hatalmas, tajtékzó hullámként tör ránk, elsodor mindent, ami az utunkba kerül. Ilyenkor fuldoklunk, kapkodunk a levegő után, és azt hisszük, sosem ju...
Tovább olvasom →A Türelem Mézeskalács Illata
Néha úgy érzem, az idő egy hatalmas, türelmetlen folyó. Sodrása magával ránt, és én kapaszkodom a partba, félve elengedni, nehogy elsodorjon a jövő ismeretlenjébe. Pedig a folyó mélyén ott rejtőzne...
Tovább olvasom →A Magány Lila Akvamarin Pillanatai
Néha, mikor a Nap lenyugszik, és az éjszaka lassan rászövi sötét fátylát a világra, rám tör a magány. Nem a kínzó, üvöltő fajta, inkább egy halk, lila akvamarin árnyalatú csend. Mintha az egész Uni...
Tovább olvasom →A Kötődés Aranyfonál Labirintusa
Az élet egy szövőszék. Mi, emberek, a szálak vagyunk, egymásba gabalyodva, összekapcsolódva, egy bonyolult mintát alkotva. A kötődés az az aranyfonal, ami ezeket a szálakat összefogja, ami melegség...
Tovább olvasom →A Remény Suttogó Madártollai
Olykor a remény is elhalványul, mint egy rég elfeledett dallam a szív mélyén. Nem a hiánya fáj, hanem a felismerés, hogy valaha élt. Én is így éreztem egy ideje. A napok szürkére festették az eget,...
Tovább olvasom →Az Önismeret Bíbor Alagútjai
Az önismeret néha olyan, mint egy labirintus. Nem kőből van, nem falak zárják el az utat, hanem a saját gondolataink, félelmeink, és a múlt emlékei. Bíbor színű alagutak ezek, hol fényesek, hol söt...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ólom Suttogása
A Kételkedés...olyan, mint az ólom: nehéz, formálható, de ha egyszer belénk ivódik, nehéz tőle megszabadulni. Évekig éltem vele, a lelkem mélyén szunnyadó sárkányként, ami időről időre felébredt, é...
Tovább olvasom →A Félelem Kőszívű Sárkánya
Tudod, sokszor érzem, hogy a félelem nem csupán egy múló érzés, hanem egy gigantikus, kőszívű sárkány, ami a lelkem barlangjában húzza meg magát. Évszázadok óta ott lapul, sötét leheletével fojtoga...
Tovább olvasom →