Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Kontroll Aranyozott Ketrece
A napfény mosta a szobát, arany csíkokat festve a padlóra. Én pedig, ahelyett hogy engedtem volna átjárni magamon ezt a könnyed, áldott pillanatot, görcsösen szorítottam a kezemben egy képzeletbeli...
Tovább olvasom →A Megbánás Bíborló Alkonyatja
A megbánás… Milyen furcsa érzés is ez. Nem a bűntudat éles, szúró fájdalma, nem is a szégyen forró pírja az arcon. A megbánás inkább egy mély, lassan lenyugvó alkonyathoz hasonlít. Egy bíborba és m...
Tovább olvasom →A Türelem Mézszínű Fénykapui
Sokat tanultam az elmúlt időszakban, sok mindent megértettem, de a türelem… Ó, a türelem! Az az édes, mégis néha keserű méz, aminek lassan kell csordogálnia, hogy átjárja a szívünket. Néha azt hisz...
Tovább olvasom →A Szótlanság Bíbor Ametisztje
Volt egyszer egy idős remete, aki a hegyek között élt teljes magányban. Nem szólt senkihez, nem hallgatta senki szavát. Sokak szerint azért választotta ezt az életet, mert egykor szerelmes volt, de...
Tovább olvasom →Az Önvaló Fehér Galambtollai
A megfelelés terhe néha olyan, mint egy ólomsúly a szárnyakon. Érezzük, hogy repülni kellene, szárnyalni az önvalónk magasságába, de a társadalmi elvárások, a szülői álmok, a párkapcsolati kompromi...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ködbe Veszett Iránytűje
Oly sokszor érezzük, hogy elveszünk a kétely sűrű ködében. Mintha a belső iránytűnk megbolondult volna, összezavarva minden lehetséges ösvényt. A kétség nem a félelem testvére, hanem annál sokkal a...
Tovább olvasom →A Kitartás Gyémánt Csiszolóköve
A kitartás… Sokszor kőnek látjuk, érdesnek és hidegnek, ami csak a sikeresek kezében csillog gyémántként. Pedig a valóság az, hogy mindannyiunk szívében ott lapul ez a csiszolókő, csak épp beporoso...
Tovább olvasom →Az Irigység Sárkányfog Vetése
Az irigység… egy sárkányfog, amit a szívünk termékeny földjébe vetünk. Kicsírázik, gyökereket ereszt, és lassan, alattomosan megmérgezi a lelkünk kertjét. Emlékszem, egykoron gyönyörű rózsakertem v...
Tovább olvasom →A Félelem Borostyánba Zárt Múzsája
A félelem. Olyan, mint egy régi, borostyánba zárt rovar. Tökéletesen megőrzött, ragyogó, mégis mozdulatlan. Évekig nézegethetjük a tökéletességét, a részleteit, a finom szárnyerezeteit. Csodálhatju...
Tovább olvasom →A Tettvágy Vérvörös Gránátköve
Néha a lélek nem vágyik csendre, harmóniára. Néha zúgni akar, mint egy forró lávafolyam, elpusztítani a régi, megkövesedett formákat, hogy újat teremtsen. A tettvágy, a cselekvés ösztöne nem mindig...
Tovább olvasom →