Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Intuíció Ezüstös Fátyla
Olyan sokszor halljuk az intuíció szót, mintha egy mindenkinek egyformán elérhető, kristálytiszta forrás lenne. Pedig az igazság az, hogy az intuíció nem más, mint egy finom, ezüstös fátyol, ami né...
Tovább olvasom →A Szeretettség Mélykék Óceánja
Tudom, sokan féltek belemerülni. Azt hiszitek, feneketlen, veszélyes, tele ismeretlen lényekkel, amelyek felfalhatják a legbensőbb éneteket. Azt hiszitek, meg kell felelni valakinek, hogy megérdeme...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Aranyló Hídja
Azt mondják, a Skorpió jegyében születettek mélyrehatóak, intenzívek. Könnyen érzik meg a sérelmet, és nehezen engedik el. Én is ilyen voltam, legalábbis azt hittem. Sokáig építettem magam köré egy...
Tovább olvasom →A Harag Rézvörös Lángnyelve
A harag, ez a rézvörös lángnyelv, sokszor váratlanul csap fel bennünk. Éget, perzsel, és néha elvakít. Emlékszem, egy alkalommal, mikor a türelmem cérnája már a végsőkig megfeszült, egy ártatlan sz...
Tovább olvasom →A Félelem Sólyomszárny Árnyéka
A félelem, ez a soha el nem múló útitárs, ott lapul a lelkünk mélyén, akár egy éber sólyom, szárnyai árnyékot vetve minden döntésünkre, minden reményünkre. Nem a sötétben ólálkodik csupán, hanem a ...
Tovább olvasom →A Türelem Tejfehér Gyöngysora
A türelem. Milyen nehéz is megélni, amikor a lélek sürget, a szív vágyakozik, és az elme már rég kiszámította a lehetséges kimeneteleket. Én, aki tűz jegyben születtem, különösen ismerem ezt az érz...
Tovább olvasom →A Versengés Ólomszürke Páncélja
Azt mondják, a Skorpió jegyében születettek különösen hajlamosak a versengésre. Én nem hiszem, hogy a csillagok determinálnak minket, de a hajlam...nos, abban lehet valami. Évekig hordtam a verseng...
Tovább olvasom →A Vágyak Sárgaréz Kalitkája
Mindig is csodáltam a pillangókat. Szabadságuk, könnyedségük, ahogy virágról virágra szállnak, az élet esszenciáját szívva magukba. Én is ilyen akartam lenni, de éreztem, valami visszatart. Egy súl...
Tovább olvasom →Az Ego Jáspis Labirintusa
Ébredéskor egy jáspis labirintus közepén találtam magam. A falak simák, hűvösek, és visszatükrözték az arcomat – de valahogy torzan, furcsa karikatúraként. Elindultam, és minden kanyarban ismerős é...
Tovább olvasom →A Fájdalom Borostyánszínű Balzsama
Néha úgy érzem, mintha a lelkem egy rég letűnt kor emléke lenne, egy olyan idős fa, melynek gyökerei mélyen a földbe kapaszkodnak, miközben ágai a csillagok felé nyúlnak. És ahogy a fa, úgy a lélek...
Tovább olvasom →