Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Félelem Suttogó Árnyéka
Mindannyiunkban ott lakozik a Félelem, egy suttogó árnyék, mely néha elnyeli a fényt. Nem a hirtelen ijedtségről beszélek, hanem arról a mélyen gyökerező, lappangó félelemről, ami a változástól, az...
Tovább olvasom →A Megbékélés Szívárvány Hídja
Oly sokáig kerestem a helyem, a válaszokat, a nyugalmat. Mint egy bolygó, mely letért a pályájáról, vadul keringtem a sötétségben, hol épp egy aszteroida súrolt, hol a jeges űr szívta magába a mara...
Tovább olvasom →A Belátás Kék Jáspis Köve
A belátás nem a bölcsesség csúcsa, inkább egy aprócska kő, egy kék jáspis, amit a tudatlanság sötét barlangjában találunk. Sokáig azt hittem, a változás a lényeg, a folytonos újrateremtés. Hajszolt...
Tovább olvasom →A Szükségesség Rozsda Vörös Rácsai
Volt egyszer egy kertész, aki a legszebb virágokat nevelte a vidéken. Minden reggel napkeltekor kelt, suttogott a rózsáknak, igazgatta a liliomok szirmait, és gondosan öntözte a tulipánokat. A kert...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Bíbor Pillangószárnya
Mielőtt a Nap a Bak jegyébe lépett volna, egy furcsa érzés telepedett rám. Mintha egy láthatatlan kéz óvatosan kinyitogatná a szívem ajtajait, beengedve a világ iránti égető kíváncsiságot. Nem a pl...
Tovább olvasom →Az Önző Szeretet Bíbor Kalitkája
Ma az önző szeretet bíbor kalitkáját látogatom meg. Nem egy egyszerűen rossz dolog ez, hanem egy torzult, fájdalmas vágy valami jóra. Képzeljünk el egy virágot, amely annyira akarja a napfényt, hog...
Tovább olvasom →A Nostalgia Borostyán Színű Álma
A nosztalgia… milyen édesen keserű íz lengi körül ezt a szót. Olyan, mint a borostyán, mely a fához kapaszkodva éli életét, szorosan ölelve, miközben lassan elfojtja azt. Néha én is érzem, ahogy a ...
Tovább olvasom →A Gondviselés Lazúr Kék Madártolla
Azt mondják, a Gondviselés láthatatlan szálakon szövi át az életünk. Én sokáig csak a gubancokat láttam. Azt hittem, minden rossz magamtól ered, a jó meg szerencse kérdése. Aztán jött az a nap… elk...
Tovább olvasom →A Magány Holdfény Szőtt Takarója
A magány. Oly sokan irtóznak tőle, pedig a lélek néha épp ebben a csendben találja meg a saját dallamát. Nem a rideg elszigeteltség, nem a kétségbeesett hiány, hanem a Hold ezüstös fényében fürdő, ...
Tovább olvasom →A Hála Smaragd Zöld Oázisa
Valahol a Lélek sivatagjának mélyén, ahol a panasz forró szelei fújnak és a hiány délibábja táncol, ott rejtőzik egy titkos kert. Ezt a kertet a Hála smaragd zöld oázisának hívják. Ritkán találunk ...
Tovább olvasom →