Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Lelkesedés Citrin Szikrái
A Lelkesedés… olyan, mint a napfény, mely áttör a sűrű felhőkön. Citrin szikrái ébresztik a bennünk szunnyadó alkotóerőt, felpezsdítik a vágyakat és új lendületet adnak a szürke hétköznapoknak. Eml...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Gyémánt Harmóniája
A megbocsátás nem csupán egy tett, hanem egy belső átalakulás. Egy gyémánt, melynek éleit a fájdalom csiszolta, s amelyben a harmónia fénye ragyog. Sokáig azt hittem, a megbocsátás gyengeség, az ig...
Tovább olvasom →A Magány Gyöngyház Kagylója
A magány… oly sokan menekülnek előle, mint a tűztől. Pedig néha épp a mélyén rejtőzik az igazgyöngy. Nem a külső elszigeteltségről beszélek, hanem arról a belső csendről, ahol végre meghalljuk a sa...
Tovább olvasom →Az Irigység Smaragd Sárkánya
Az irigység alattomos sárkány. Nem ordít, nem tüzet okád, csendben kúszik be a szívbe, és zöldes párájával elhomályosítja a látásunkat. Egy kertben találtam rá, ahol rózsák versengtek a napfényért....
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Rubin Pillangószárnyai
Azt mondják, minden lélek egy csillagporból szőtt pillangó, aki a végtelen égen repdesve keresi a virágot, amelyben igaz valóját megtalálhatja. Én sokáig azt hittem, a virág neve tudás. Tanulni aka...
Tovább olvasom →A Büszkeség Aranyozott Tornya
A büszkeség… gyakran magasodik fölénk, mint egy aranyozott torony. Csillog, vonzza a tekintetet, erőt sugároz. De vajon mit rejt a falai között? Egy gyönyörű kilátást, vagy egy szűk, magányos cellá...
Tovább olvasom →A Tehetetlenség Vasvirágainak Szaga
Ma reggel a tehetetlenség szaga töltötte be a szobámat. Nehéz, fémes illat, mint a rozsdás vasvirágoké, amik egy elhagyatott kertben burjánzanak. Éreztem, ahogy beleivódik a bőrömbe, ahogy elnehezí...
Tovább olvasom →A Türelem Türkiz Lótusza
A kertemben ültettem el egy lótuszmagot. Naponta öntöztem, vártam a csodát, a ragyogó türkiz virágot. Teltek a napok, hetek, de semmi nem történt. Frusztrált lettem, hiszen mindent megtettem, mégse...
Tovább olvasom →A Ragaszkodás Ametiszt Bilincsei
Volt egyszer egy kertész, aki élete minden napját a rózsáinak szentelte. Olyan gondosan nevelte őket, hogy a virágok soha nem láttak még szebbet. Szívét-lelkét beleadta a munkájába, és a rózsák, há...
Tovább olvasom →A Versengés Agát Ketrece
Agát volt az a ketrec, amibe önként zártam magam. Azt hittem, a siker mércéje mások legyőzése. Minden nap, minden pillanat versengés volt. A barátságok árnyékában is ott lappangott az összehasonlít...
Tovább olvasom →