Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Lelkiismeret Smaragd Tükre
Egy öreg, tengerparti házban lakott egy magányos halász. Élete egyszerű volt, tele ismétlődő mozdulatokkal, a hálóvetéssel, a halak tisztításával, a hullámok figyelésével. Sohasem hazudott senkinek...
Tovább olvasom →A Félelem Gyöngyház Szürke Köpenye
A félelem köpenye alatt sokan húzzuk meg magunkat. Gyöngyház szürke, látszólag ártatlan szövet, mégis súlyosabb bármely páncélnál. Először csak egy vékony fátyolként borul ránk, talán egy gyermekko...
Tovább olvasom →A Magány Ametiszt Barlangja
Néha eltévedünk. Nem a térképen, nem az úton, hanem önmagunkban. A világ zaja elnyomja a szívünk suttogását, és egyre távolabb kerülünk a belső iránytűnktől. Ilyenkor a magány hívogat. Nem a keserű...
Tovább olvasom →A Türelem Borostyánszínű Cseppjei
A türelem… milyen nehezen megfogható erény! Olyan, mint a borostyán, melyben ősidők titkai zárulnak. Átlátni rajta, mégsem látni tisztán, mi is rejlik benne. Én is sokáig vak voltam a valódi lényeg...
Tovább olvasom →Az Intuíció Aranyló Suttogása
A naplemente narancssárga fátylat borított a városra, ahogy a tetőteraszomon ültem, egy csésze illatos jázminteával a kezemben. Az elmúlt hetekben elvesztem a döntések tengerében. Karrier, szerelem...
Tovább olvasom →A Szeretet Karneol Vörös Lángja
A szeretet. Olyan sokszor emlegetjük, mégis, hányszor érezzük valódi, tiszta lángját? Nem a birtoklás vágyának tüzét, nem a félelemből táplálkozó ragaszkodást, hanem azt a feltétel nélküli, karneol...
Tovább olvasom →A Büszkeség Kőszívének Repedései
Néha, mint egy sziklafal, olyan masszívan áll előttünk a büszkeség. Egy kőszív, mely megvéd sebezhetőségünktől, ám egyben el is szigetel a valódi kapcsolódástól. Emlékszem egy régi történetre egy r...
Tovább olvasom →Az Áldozatvállalás Rubin Vére
A Hold sötét kamrájában, a Skorpió jegyének mélyén született meg a felismerés. Mindig is azt hittem, az áldozatvállalás gyengeség, egyfajta önfeladás, amivel mások akaratának hódolunk be. Kerültem,...
Tovább olvasom →Az Illúziók Opál Színpadán
Ma az illúziókról írok, azokról az opál színű fátylakról, amiket magunk elé teremtünk, hogy eltakarjuk a valóságot. Nem feltétlenül rosszindulatból, néha csupán védekezésből, máskor pedig mert a va...
Tovább olvasom →A Hálátlanság Rozsda Szíve
Az ösvény, melyet járunk, néha poros és göröngyös, tele kövekkel, melyek botlásaink emlékezetére intenek. Könnyű ilyenkor elsiklani a finom virágok felett, melyek a kövek között is utat törnek magu...
Tovább olvasom →