Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Megfoghatatlan Idő Fénylő Morzsái
Sokszor érzem, hogy az idő nem egy folyó, hanem inkább egy hatalmas, szétszórt mozaik, melynek darabjai villanásokra bukkannak fel, majd tűnnek el. Nem tudjuk megragadni, nem birtokolhatjuk, mégis ...
Tovább olvasom →A Helytelen Lépés Bölcsessége
Léleknaplóm mai lapjára egy olyan gondolatot írok fel, ami talán sokunk számára ismerős, mégis gyakran igyekszünk elfelejteni: a helytelen lépések, a hibás döntések nem kudarcok, hanem lépcsőfokok ...
Tovább olvasom →A Megszelídített Árnyék Tánca
Ma a Léleknapló lapjaira egy olyan vendéget hívok, akit sokan igyekszünk elkerülni, s mégis, ő a mi legbensőbb tükörképünk: az árnyékunk. Nem a fizikai sötétségre gondolok, hanem azokra a rejtett z...
Tovább olvasom →A Felhők Közt Elrejtett Háló
Léleknaplóm e lapjára ma egy olyan érzés vésődik fel, ami gyakran szövődik észrevétlenül az életünk szövetébe, mint egy finom, ám erős pókfonál: a *kompromisszum*. Nem arról a fajtáról beszélek, am...
Tovább olvasom →A Meg nem Írt Lapok Titka
Sokszor nézünk vissza utunkra, és látjuk az elágazásokat, a választásokat, a kimondott és kimondatlan szavakat, melyek formálták valónkat. De mi van azokkal a lapokkal, amiket sosem írtunk tele? Az...
Tovább olvasom →A Meglepetés Szívének Csillagpora
Vajon hány alkalommal éreztem azt, hogy a sors egy jól kitaposott ösvényen vezet, ahol minden lépést előre tudok jelezni? Aztán jött egy fordulat, egy apró rezdülés, ami felborította a gondosan meg...
Tovább olvasom →A Visszhangtalan Tükör Álomképe
Mélyen lélegzem, és a levegő megtelik egyfajta furcsa, szelíd csenddel. Néha úgy érzem, a világ zajának tompítása nem külső tényező, hanem egy belső választás, egy engedékeny lehunytság, ami megeng...
Tovább olvasom →A Hajnal Előtti Csend Súgása
Léleknapló bejegyzés. Emlékszem egy hajnalra, amikor még minden aludt. A város csendje olyan volt, mintha a világ is visszatartotta volna a lélegzetét. Akkor értettem meg, milyen mélyen tud rejtőzn...
Tovább olvasom →A Holnap Fátylába Szőtt Tükör
Van bennem egy régi, tompa félelem, egy olyan árnyék, ami nem a sötét sarkokból bújik elő, hanem a fényes ígéretek mögül. Ez a félelem a jövő, a holnap ismeretlenjétől való rettegés. Nem az a fajta...
Tovább olvasom →Az Elrejtett Ajtók Kulcsának Porfénye
Sokszor hisszük, hogy életünk egyetlen, széles úton halad, egy tiszta, kijelölt ösvényen, melyen csak előre kell mennünk. Ám a valóság ennél sokkal rétegzettebb, sokszínűbb. Életünk nem egy folyó, ...
Tovább olvasom →