Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Gyenge Pontok Fénye
Sokáig kerestem magamban a tökéletességet, azt a fényes, hibátlan felületet, amiről azt hittem, az adja majd az igazi erőt. Aztán jött egy időszak, amikor a repedések, a töréspontok tűntek fel mind...
Tovább olvasom →Az Elengedett Szárnyak Fénye
Léleknapló bejegyzésem ezúttal arról a különös érzésről szól, mikor a belső késztetéseink, vágyaink olyan súlyos teherré válnak, hogy inkább rabigát húznak ránk, mintsem szárnyakat adnának. Hányszo...
Tovább olvasom →Az Elrejtett Fény Magja Bennem
Léleknapló. Ma arra ébredtem, hogy a belső árnyékok néha nem is árnyékok, csupán a fény egy másik arca, amit még nem mertünk felfedni magunk előtt. Ott él bennünk egy elrejtett mag, egy picinyke, v...
Tovább olvasom →Az Elengedett Csend Lélegzete
Van, hogy a legmélyebb igazságok nem a harsány szavakban, hanem a csend rezdüléseiben rejlenek. Életünk során sokszor kapaszkodunk kétségbeesetten a zajba, a sürgés-forgásba, mintha a hangok adnána...
Tovább olvasom →A Felhőkbe Írt Ígéretek
Mélyen, a lélek csöndes zugában, mindannyian hordozunk egy-egy felhőkbe írt ígéretet. Ez nem az a fogadalom, amit hangosan kimondunk, vagy papírra vetünk, hanem az a halk, szívből jövő elhatározás,...
Tovább olvasom →A Hosszú Lét Finom Fonala
Ma reggel a kávém gőzében egy régi emlék derengett fel. Nem egy konkrét esemény, sokkal inkább egy érzés, egy finom háló, mely átszövi az életemet, mint egy láthatatlan selyemfonal. Ez a fonal az, ...
Tovább olvasom →A Gyógyulás Lassú, Édes Nektárja
Van, amikor az emberi lélek olyan sebet hordoz, melynek gyógyulása nem villámcsapásnyi felismerés, sem hirtelen megvilágosodás. Inkább egy hosszú, néha észrevétlen folyamat, mint a méz, ami cseppen...
Tovább olvasom →A Megfagyott Remény Tüze
Léleknaplóm e lapjain ma egy olyan érzésről írok, amely gyakran rejtve marad, mégis mélyen gyökerezik bennünk: a megfagyott reményről. Van, amikor a lélek olyan hosszan vágyik valamire, olyan erőve...
Tovább olvasom →A Hagyaték Életünk Suttogása
Mélyen belül mindannyian hordozunk egy láthatatlan könyvet, amelynek lapjait nem mi írjuk, hanem az idő vésője, a sors ecsetje, és legfőképpen, a körülöttünk élő lelkek. Ez a könyv a hagyatékunk, n...
Tovább olvasom →A Belső Hold Szilánkjai
Ma éjjel, miközben az égi Hold ezüstje átszűrődött a függönyön, elgondolkoztam azon, vajon milyen az, amikor a lelkünk is egy ilyen égitest. Tele van fényes és árnyékos oldalakkal, és néha, a legvá...
Tovább olvasom →