Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Harag Bazaltszürke Labirintusa
A harag... legtöbbször sötét, sziklás labirintusként képzelem el. Falai bazaltszürkék, élesek, a kivezető út pedig láthatatlan. Belépünk, mert valami fáj, valami igazságtalan, valami sértő. A labir...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ködbe Vesző Lépései
Olykor, mint sűrű köd ereszkedik ránk a kételkedés. Nem a világban, hanem önmagunkban. Vajon elég jó vagyok? Vajon helyes úton járok? Vajon képes vagyok megtenni, amit meg kell? A kérdések hálóként...
Tovább olvasom →A Felismerés Türkiz Tornya
A hajnali derengésben, amikor a világ még csak ébredezik, néha feltűnik egy-egy türkiz torony a horizonton. Nem valódi építmény ez, hanem a felismerés pillanata, amikor egy régi, mélyen eltemetett ...
Tovább olvasom →A Kompromisszum Okkersárga Mezősége
Néha azt hiszem, a kompromisszum a gyengeség jele. Mintha feladnánk önmagunk egy darabját, letörnénk egy sarkot a személyiségünkből, hogy illeszkedjünk egy másik ember életébe. Pedig valójában, a k...
Tovább olvasom →Az Alkalmazkodás Kék Agát Ablaka
Talán a legnehezebb lecke, amit ebben az életben tanulunk, az az alkalmazkodás művészete. Nem a meghunyászkodásé, nem a vágyaink elfojtásáé, hanem annak a bölcs elfogadásé, hogy a folyó sosem áll m...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Aranyló Hajnala
Amikor a nap felkel, az éjszaka árnyai visszahúzódnak. Ahogy a fény behatol a sötétségbe, úgy kell a megbocsátásnak is behatolnia a szívünkbe. Nem könnyű út, tele van tövisekkel, melyek a fájdalom ...
Tovább olvasom →A Türelem Borostyán Fénye
A türelem, ez a legtöbbünk által oly nehezen megszerzett erény, nem más, mint egy borostyánba zárt, ősi fény. Képzeld el, ahogy a napsugarak átszűrődnek a sűrű lombkoronán, évmilliókon át melengetv...
Tovább olvasom →Az Önbizalom Napfény Szőtte Szárnyai
Ma az önbizalomról írok, erről a törékeny, mégis hatalmas erőről, ami bennünk lakozik. Nem a gőgös dicsekvésről, vagy a mások leigázásáról, hanem arról a belső bizonyosságról, ami akkor is megmarad...
Tovább olvasom →A Hálátlanság Obszidián Szele
A hálátlanság… sokszor egy észrevétlen, finom szellőként kúszik be a szívünkbe, majd lassan, de biztosan jeges, obsidián viharrá válik. Emlékszem egy idős kertészre, akitől a legszebb rózsákat kapt...
Tovább olvasom →Az Irigység Sötét Zafír Szeme
Az irigység… olyan, mint egy sötét zafír, ami a szív mélyén rejtőzik. Csillog, de nem melegséggel, hanem hideg, számító fénnyel. Néha azt hisszük, valami külső dolog váltja ki – a szomszéd új autój...
Tovább olvasom →