Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Illúzió Opál Színpadjai
Oly sokszor építünk magunknak színpadot a valóság helyett. Opál színű, csillogó függönyök mögé rejtjük a valódi arcunkat, a sebezhetőségünket, a félelmeinket. Játsszuk a szerepeket, amiket a társad...
Tovább olvasom →A Vágy Éjfélkék Óceánja
A vágy, az az éjfélkék óceán, melynek mélyén gyöngyök és szirének lakoznak, de viharok is szunnyadnak. Sokszor elfelejtjük, hogy a vágy nem a birtoklásról szól, hanem a lélek mélyéről feltörő, iste...
Tovább olvasom →A Magány Holdfény Ezüstje
A Magány nem feltétlenül a ridegség, a sötétség birodalma. Sokszor a legmélyebb csendben találjuk meg azt az ösvényt, mely önmagunkhoz vezet. A Hold, a vizek úrnője, az álmok szövője, mindannyiunka...
Tovább olvasom →A Feledés Hamvas Holdudvara
A feledés nem feltétlenül ellenség. Sokszor épphogy gyógyír. Képzeljétek el, hogy a lelkünk egy hatalmas könyvtár, tele polcokkal, melyeken az életünk emlékei sorakoznak. Van, ahol a fény ragyog, a...
Tovább olvasom →Az Áldozatvállalás Bíbor Pillangója
Olykor eljön az idő, mikor lelkünk egy mély, bíbor színű kelyhet tart elénk. E kehely az áldozatvállalás nektárját rejti. Nem a mártíromság keserű levét, hanem a tiszta, önzetlen szeretet édes esze...
Tovább olvasom →Az Elengedés Gyöngyház Könnyei
Oly sokszor kapaszkodunk görcsösen, mikor a folyó sodrása épp el akarna vinni minket egy új tájra. Félelem ül a szívünkben, egy sötét, hűvös barlangban, és azt suttogja: „Maradj! Itt biztonságban v...
Tovább olvasom →A Szívós Remény Smaragdzöld Magja
A lelkem régóta egy elhagyatott kerthez hasonlított. Gyomok lepték el a virágágyásokat, a napfény pedig alig szűrődött át a sűrű, árnyékot vető ágak között. Úgy éreztem, a remény is elhagyott, mint...
Tovább olvasom →A Félreértés Árnyék Lila Virágai
A félreértés olyan, mint egy árnyéklila virág, ami váratlanul bukkan fel a lélek kertjében. Finomnak tűnik, kecsesnek, de a gyökerei mélyre hatolnak, és képesek elszívni az éltető vizet a többi növ...
Tovább olvasom →A Szabadság Lazúr Színű Madara
Észrevettétek már, hogy néha mi magunk zárjuk ketrecbe a lelkünk? A félelem, a megfelelés kényszere, a megszokás fonalaiból szőtt börtönben vergődünk, miközben a szabadság lazúr színű madara a váll...
Tovább olvasom →A Harag Bazaltszürke Labirintusa
A harag... legtöbbször sötét, sziklás labirintusként képzelem el. Falai bazaltszürkék, élesek, a kivezető út pedig láthatatlan. Belépünk, mert valami fáj, valami igazságtalan, valami sértő. A labir...
Tovább olvasom →