Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Félelem Gyöngyház Színű Maszkja
Olyan sokáig viseltem már, hogy szinte a bőröm részévé vált. Gyöngyház színű, finoman csillogó, látszólag ártatlan maszk, ami elrejti a valódi arcom – a sebezhetőt, a bizonytalant, a hibákkal teli ...
Tovább olvasom →A Felszín Repedéseinek Aranya
A perfekcionizmus egy rideg, fényes páncél. Óvni hivatott a világ ítélkezésétől, a vélt vagy valós hiányosságainktól. Pedig a repedésekben bújik meg az igazi szépség, az a törékeny arany, ami össze...
Tovább olvasom →A Rend Szertefoszló Homokvára
Mindig is szerettem a rendet. A gondolataim átlátható fiókjait, a napirendem szigorú ütemezését, a körülöttem lévő tárgyak pontos helyét. Azt hittem, a kontroll a boldogság kulcsa. Egy Kos jegyű ba...
Tovább olvasom →A Szív Csendjének Borvörös Kelyhe
Volt egyszer egy ember, aki folyton kereste a helyét a világban. Mindenhol járt, rengeteg emberrel találkozott, számtalan ösvényt bejárt, de a szívében mégis csend honolt. Nem a béke csendje, hanem...
Tovább olvasom →Az Önismeret Borostyánszínű Tükre
Valamikor régen, egy elfeledett völgy mélyén, élt egy remete. Nem tudta senki a nevét, de a bölcsességét a szél hordozta, mint a pitypang szálló magvait. Egy nap, egy fiatal lány érkezett hozzá, ar...
Tovább olvasom →A Bizonytalanság Borostyán Labirintusa
A Bizonytalanság... olyan, mint egy borostyánba zárt pillanat. A múlt gyantája megőrizte az eseményeket, az emlékeket, de a jövő felé vezető utat köd fedi. Holnap mi lesz? Jól döntöttem? Vajon eleg...
Tovább olvasom →Az Irigység Smaragdzöld Kígyója
Az irigység… oly sokszor rejtőzik el a legmélyebb zugaiban a szívnek, sunyi, smaragdzöld kígyóként tekeregve a büszkeség gyökerei között. Nem feltétlenül a vágy az, ami kínoz – a vágy valamiért, am...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Bíbor Palástja
A régi könyvtár mélyén, ahol a Nap sugarai óvatosan táncoltak a poros köteteken, találtam rá egy elfeledett tekercsre. Nem volt rajta semmi jelzés, sem cím, csupán a pergamen érdes tapintása és a t...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ólomszürke Köve
A naplemente vörös fátyla lassan ereszkedett a tájra, mikor elindultam a hegytető felé. Minden lépésemmel a kétely ólomszürke köve nehezebben húzott lefelé. Vajon jó úton járok? Vajon elég erős vag...
Tovább olvasom →A Türelem Tejfehér Gyöngyszeme
Ma reggel, ahogy a Nap a Bika jegyében lassan emelkedett, egy apró, szívszorító kép fogant meg bennem. Képzeltem egy magot, elvetve a földbe, sötétségbe zárva, vágyakozva a fényre. Milyen türelmetl...
Tovább olvasom →