Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Sajnálat Ólomkristály Virágai
A sajnálat, ez a nehéz, ólomszínű érzés, olykor virágokat növeszt a lelkünkben. Nem a ragyogó, napfényes kertek pompás rózsái ezek, hanem valami egészen más. Ólomkristályból formázott, törékeny szé...
Tovább olvasom →A Megértés Jáspis Pillangói
Néha, mikor a Nap a Halak jegyében úszik, és a valóság határai elmosódnak, mintha egy álomban járnánk, a megértés szinte elérhetetlennek tűnik. Azt hisszük, ismerjük a másik ember szívét, a mozgató...
Tovább olvasom →A Bizalom Fehérarany Madárkája
A bizalom olyan, mint egy apró, fehérarany madárka. Érzékeny, törékeny, és könnyen elrepül, ha zajt hall, vagy hirtelen mozdulatot érzékel. Évekig építgethetjük a fészkét a szívünkben, etethetjük a...
Tovább olvasom →A Bátorság Akvamarin Pillangói
A tükör előtt álltam, és a szemembe néztem. Nem a fizikai tükörképemet vizsgáltam, hanem a belső világom visszfényét kerestem. Fáradtság ült rajta, egy mély, csontig hatoló fáradtság, ami nem a tes...
Tovább olvasom →A Félelem Kámforillatú Leple
Mindannyian ismerjük a félelmet. Ott lapul a szívünk mélyén, néha csak egy halk suttogás, máskor orkánként tomboló vihar. De vajon mi ez a furcsa érzés, mely bénító erővel képes uralni a lényünket?...
Tovább olvasom →Az Alázat Ezüstös Harmatcseppjei
Annyi mindent szeretnénk irányítani, formálni, birtokolni. Meg akarjuk szerezni a tudást, a hatalmat, az elismerést. Pedig a valódi bölcsesség ott kezdődik, amikor elengedjük a görcsös ragaszkodást...
Tovább olvasom →A Hála Borostyánkő Könnycseppjei
Valahol az önzés sötét erdejének mélyén, ahol a kapzsiság árnyai tornyosulnak, egy apró tisztás rejtőzik. Ezen a tisztáson egyetlen fa áll, ágain borostyánkőből formálódott könnycseppekkel. Ezek a ...
Tovább olvasom →A Lelkiismeret Rézkarcú Labirintusa
Elvesztem. Nem a térben, hanem önmagam útvesztőjében. A lelkiismeret árnyéka vetül elém, egy rézkarcú labirintus, ahol minden sarok egy-egy elszalasztott lehetőség, egy-egy kimondatlan szó, egy-egy...
Tovább olvasom →A Szív Cirkon Árnyalatai
Ma a megbánás lágy, cirkonfényű árnyalataiba merülök. Nem a harsány, vádaskodó önsajnálatba, hanem abba a finom, rezignált elfogadásba, ami a csendes őszinteség gyümölcse. Tudom, hogy nem mindig vá...
Tovább olvasom →A Vágyak Aranyló Homokszemei
A sivatag végtelennek tűnő aranyló homokja, éppúgy, mint a vágyaink óceánja. Mindig hívogat, mindig ígér, mindig csillog valami elérhetetlent. Persze, hogy indulunk el, teli szívvel, lobogó hittel,...
Tovább olvasom →