Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Visszafordíthatatlan Perc Csókja
Vajon hány alkalommal állunk a döntés kapujában, kezeinkben a jövő súlyával, mégis tétován hátrálunk? Hányszor engedjük el azt a bizonyos visszafordíthatatlan percet, azt a villanásnyi lehetőséget,...
Tovább olvasom →Az Elfeledett Ritmus Selyemfonala
Ma reggel a kávém gőzében egy réges-régi dallamfoszlány jelent meg. Nem egy konkrét dal, sokkal inkább egy érzés, egy belső vibrálás, ami mintha valaha átszőtte volna minden porcikámat, aztán valah...
Tovább olvasom →A Gyémántporba Veszett Igazság
Léleknaplóm új lapjain ma az emberi hibákról, pontosabban a tévedés erejéről elmélkedem. Mennyire félünk attól, hogy rossz úton járunk, hogy hibázunk, hogy tévedünk! Mintha a tökéletesség lenne az ...
Tovább olvasom →A Láthatatlan Szálak Visszhangja
Léleknapló bejegyzés Volt idő, mikor azt hittem, az út csak előre vezet, egyenesen és céltudatosan. Aztán megértettem, hogy a valódi utazás sokszor nem egy térképen rajzolt vonal, hane...
Tovább olvasom →A Fényes Szilánk Kódja
Léleknaplóm új lapján ma a törékenység és az erő összefonódásán merengtem. Sokszor keressük a tökéletességet, a hibátlan egységet, pedig a valódi mélység gyakran a repedésekben, a szilánkokban rejl...
Tovább olvasom →Az Elengedett Csomók Szabad Repülése
Vajon hány szálat kötöttünk már a lelkünkre, amikről azt hittük, elengedhetetlenek a létünkhöz? Láthatatlan csomók, melyek szorítása olykor elviselhetetlen, máskor alig érzékelhető, mégis ott van, ...
Tovább olvasom →A Fényszálak Rejtett Szövete
Léleknaplóm új lapján ma az összefonódások misztériumán elmélkedem. Van egy láthatatlan háló, amely mindannyiunkat összeköt, egy finom, mégis elszakíthatatlan fényszálakból szőtt szövet. Gyakran cs...
Tovább olvasom →A Lélegzet Után maradt Üresség
Van, hogy az ember úgy érzi, mintha egy láthatatlan árnyék suhanna át a lelkén, magával ragadva mindent, ami valaha volt. Egy olyan üresség, ami nem fáj, nem szorongat, csupán van. Mint egy régi há...
Tovább olvasom →A Végtelen Csend Selyemfonala
Léleknapló. Ma a befelé fordulás hívott. Nem a megszokott út, melyen a gondolatok kavalkádja, vagy az érzelmek hullámzása visz előre. Ma valami mélyebbre vágytam, oda, ahol a szavak már elnémulnak,...
Tovább olvasom →A Homokszemek Örökkévaló Tánca
Mélyen lélegzem, és érzem, ahogy a föld pulzál a talpam alatt. Nemrégiben egy különös álom ébresztett rá arra, milyen keveset tudunk a látszólagos végesség és a tényleges végtelenség határáról. Az ...
Tovább olvasom →