Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Illúziók Opálfényű Templomai
A valóság néha olyan, mint egy gyönyörűen faragott opál. Színei káprázatosak, formái szinte éteri szépségűek, de ha nem megfelelő szögben nézzük, csupán egy szürke, fénytelen kődarabot látunk. Így ...
Tovább olvasom →A Remény Korallzátonyainak Ébredése
A kiégés perzselő sivatagában bolyongtam. Minden nap egyforma, szürke homokvihar volt, mely eltakarta a horizontot, elfojtotta a lélegzetet. A tegnap a ma tükörképe, a holnap pedig a tegnapé – gond...
Tovább olvasom →A Gondolatok Obszidián Barlangja
Megannyi barlang rejtőzik a lelkünk mélyén, ám a legcsábítóbb talán a Gondolatok Obszidián Barlangja. Hívogat a sötétségével, ígéri a megértést, a kontrollt. Belépve azonnal elnyel a csillogó, mégi...
Tovább olvasom →A Csend Smaragdzöld Oázisa
A rohanás mindent bekebelez. Mintha a mindennapok egy óriási, éhes száj volna, ami folyamatosan követeli a figyelmünk falatjait. Munka, család, elvárások, kötelességek – a lista végtelen, és a zson...
Tovább olvasom →A Kontroll Borostyán Ketrece
Volt egyszer egy kertész, aki a lelkét is beleadta rózsakertjébe. Minden egyes szirmot ő nevelt, minden tövist ő metszett le. Hitt benne, hogy csak az ő gondoskodása, az ő precíz tervei nyomán virá...
Tovább olvasom →A Türelem Selyemfényű Hídjai
A türelem. Oly sokszor kértem, könyörögtem érte. Mint éhes gyermek a kenyérért. Azt hittem, egy végtelen hosszú sorban kell állnom, egy hideg, szürke váróteremben, míg valaki végre oda nem nyújtja ...
Tovább olvasom →Az Idő Kőszívének Repedései
Az Idő, ez a mindent átszövő, látszólag örök entitás, nem más, mint egy gigantikus kőszív. Kemény, szikár, ritmusa könyörtelenül lüktet, elszámolva a pillanatokat, formálva a sorsokat. Azt hittem, ...
Tovább olvasom →Az Egység Gyémántfényű Óceánja
Éreztem, ahogy a darabokra hullott lényem vergődik a különállás fájdalmas ketrecében. Minden sikoly, minden elutasítás, minden árulás apró, éles szilánkká hasított, elválasztva engem a forrástól, a...
Tovább olvasom →Az Akarat Vasgránát Szikrái
Az akarat néha olyan, mint egy mélyen a földben rejlő vasgránát. Kemény, rideg, szinte megmunkálhatatlan. Pedig benne, a sötét anyag mélyén ott szunnyad a fény, a lehetőség a ragyogásra. Sokáig azt...
Tovább olvasom →A Kétely Kék Jégvirágai
A kétely néha olyan, mint egy halkan hulló hó. Eleinte szinte észrevétlen, gyönyörű, kristálytiszta. Aztán egyre csak gyűlik, míg végül vastag, hideg takarót von mindarra, ami fontos. Mintha kék jé...
Tovább olvasom →