Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Fényre Szomjazó Gyökér
Néha úgy érezzük, a sors útvesztőjében bolyongunk, tapogatózva a sötétben, anélkül, hogy látnánk a kiutat. Mint egy mag, mely mélyen a föld alá került, szomjazva a fényre, várjuk, hogy áttörhessünk...
Tovább olvasom →A Lélek Csendes Hóhullása
Sokszor hisszük, hogy a nagy változások zivataros éjjeleken, mennydörgés és villámlás kíséretében érkeznek. Pedig a legmélyebb átalakulás, az igazi ébredés, gyakran olyan csendesen zajlik, mint a h...
Tovább olvasom →A Hajnal Előtti Suttogás Váróterme
Léleknapló bejegyzésemben ma egy olyan érzésről írnék, ami mindannyiunk életében felbukkan: a türelmetlenségről, mely valójában a bizalmatlanság finom köntösbe bújtatott arca. Hányszor álltunk már ...
Tovább olvasom →A Megfagyott Remény Ébredése
Sokszor érezzük úgy, hogy a jövő olyan, mint egy befagyott tó. A felszín alatt ott rejlik a mélység, a potenciál, a megvalósulásra váró álmok világa, de a jég merevsége fogva tart mindent. Ez az ér...
Tovább olvasom →A Felhőkben Élő Csend Szíve
Vajon hány alkalommal rohanunk el a csend mellett anélkül, hogy észrevennénk finom, hívogató rezgését? Életünk forgataga gyakran egy zajos piacra hasonlít, ahol az állandó ingeráradat elnyomja a be...
Tovább olvasom →A Felhők közé Rejtett Gyökerek
Sokszor hisszük, hogy a lélek olyan, mint egy éteri pillangó, könnyű és szabadon szárnyaló, melynek egyetlen vágya a felfelé törekvés, a fény felé. Pedig a lélek ennél sokkal több: egy ősi fa, mely...
Tovább olvasom →A Megtisztuló Lélek Zúgó Folyója
Mélyen lélegzem. A levegő hideg, mégis melenget valami ismeretlen tüzet a mellkasomban. Tudom, hogy sokan keresik a gyors megoldásokat, a azonnali megnyugvást, a varázsszót, ami minden terhet eltün...
Tovább olvasom →A Híd Láthatatlan Pillérjei
Minden lélek úton van. Néha széles, napsütötte mezőkön át, máskor meredek sziklák peremén egyensúlyozva. De mindannyiunk életében eljön az a pillanat, amikor egy szakadék szélén állunk, ahová a tek...
Tovább olvasom →A Hálóba Szőtt Csillagpor
Lélekutamon járva, gyakran elgondolkodom, mennyi mindent építünk fel magunk köré, mennyi réteget húzunk magunkra, amelyek aztán elválasztanak bennünket attól, akik valójában vagyunk. Emlékszem, egy...
Tovább olvasom →A Meg nem Éltek Sóhajtása
Ma éjjel, mikor a Hold már hanyatlóban volt, de még ébren tartotta a gondolat, hogy mennyi minden van, ami meg nem történt, egy furcsa érzés öntött el. Nem szomorúság volt, sokkal inkább egy finom,...
Tovább olvasom →