Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Szív Kettétört Jáde Köve
A harag. Egy zöld jáde kő, gondosan csiszolva, a szív közepén. Egykor ékszer volt, a szeretet és az odaadás jelképe. Aztán egy repedés futott végig rajta, egy árulás, egy sértés, egy el nem mondott...
Tovább olvasom →A Kitartás Aranyló Napfonata
Az élet néha olyan, mint egy végtelennek tűnő sivatag. Homokdűnék tornyosulnak elénk, a nap könyörtelenül perzsel, és a szomjúság kínzó. Ilyenkor könnyű elveszíteni a hitet, belesüppedni a reményte...
Tovább olvasom →A Bűntudat Lila Ködfátyla
A bűntudat… mintha lila ködfátyol ereszkedne a lélek tájaira. Nem a tett súlya, az a maga valójában ott áll, szembenézhető, megérthető. Nem! A bűntudat az a torz tükör, ami elferdíti a képet, ami s...
Tovább olvasom →A Bizalom Pillangó Szárnyának Érintése
Olykor, az élet kanyargós ösvényein járva, mintha sűrű köd ereszkedne szívünk tájaira. Ilyenkor a bizalom lángja, mely bennünk pislákol, halványodni látszik. Megkérdőjelezzük a körülöttünk lévők sz...
Tovább olvasom →Az Irigység Sárkánygyökereinek Fonata
Az irigység nem villámcsapás. Nem hirtelen lobban fel, mint a harag. Sokkal alattomosabb. Mint valami sárkánygyökér fonja be a lelket, lassan, észrevétlenül. Észre sem veszed, és már ott tekereg a ...
Tovább olvasom →Az Önbizalom Fakó Holdudvara
Az önbizalom… gyakran gondolunk rá úgy, mint egy ragyogó napra, mely elűzi a kételyek árnyait. Pedig néha, igazán mélyre nézve, inkább csak egy fakó holdudvar az, ami körbeveszi a belső kétségeink ...
Tovább olvasom →A Félelem Kígyómedúzájának Szeme
Ma, mikor a Hold a Skorpió jegyében jár, a félelem valósága mélyen gyökerezik bennem. Nem a félelem a pókféle árnyéktól vagy a hirtelen zajtól – hanem az a bénító szorítás, ami a jövő bizonytalansá...
Tovább olvasom →A Megértés Csillagtérképe
Néha úgy érzem, mintha egy hatalmas, sötét térképet tartanék a kezemben, tele bonyolult vonalakkal és ismeretlen szimbólumokkal. Ez a térkép a megértés. A saját magam megértésének, a mások megértés...
Tovább olvasom →A Sajnálat Szürke Lepkéinek Porfelhője
A vénasszony a kályha mellett ült, tekintete a lángokban táncolt. Nem a meleget kereste, hanem a múltat, azt a távoli, ködös vidéket, ahol a sajnálat szürke lepkéi örökös porfelhőt kavartak. Minden...
Tovább olvasom →A Türelmetlenség Rozsdás Vaslépcsői
A türelmetlenség néha olyan, mint egy rozsdás vaslépcső. Ott áll meredeken az ösvényünk mellett, és csábít, hogy felrohanjunk rajta, megspórolva a hosszadalmas, kanyargós utat. Azt suttogja: "...
Tovább olvasom →