Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Elrejtett Fuvallat Kincsestára
Sokszor várunk nagy, földrengető kinyilatkoztatásokra, éteri üzenetekre, melyek mennydörgésként hatolnak át a valóságunk falán, hogy megvilágítsák utunkat. Keresgélünk a grandiózus jelek, a sorsfor...
Tovább olvasom →A Szívek Örökké Zöldellő Emléke
Van úgy, hogy az élet sivatagi hősége mindent elégetni látszik. A remények apró oázisai eltűnnek, a vágyak délibábbá válnak, és az ember szívében csak a puszta szárazság marad. Ilyenkor könnyű elhi...
Tovább olvasom →Az Elrejtett Fény Menedéke
Mélyen, a lélek labirintusának legeldugottabb szegletében, ott, ahol a múlt árnyai pihennek, rejlik az elrejtett fény menedéke. Ez az a hely, ahová visszavonulunk, mikor a világ zaja túl hangos, mi...
Tovább olvasom →A Hosszú Hallgatás Rejtett Ajándéka
Van úgy, hogy a Lélek hangja elhalkul. Nem némul el teljesen, sosem teszi, de mintha egy vastag fátyol ereszkedne rá, tompítva a dallamát, elnyelve a visszhangját. Ezek azok az időszakok, amikor a ...
Tovább olvasom →Az El nem Hordott Palást Rejtekében
Van úgy, hogy a Lélek egy régi, poros palástot tart a kezében, évtizedekig. Egy olyat, amit sosem hordott, sosem mutatott meg a világnak. Pedig szabása pont neki való, anyaga puha, mint a felhő, sz...
Tovább olvasom →Az El nem Küldött Imádság Súlya
Léleknaplómban ma a kimondatlan szavak, az el nem küldött üzenetek és a visszatartott imádságok súlyán elmélkedem. Van egy furcsa, szinte tapintható nehézségük ezeknek a belső monológoknak, amelyek...
Tovább olvasom →Az Előre Sóhajtott Holnap Fénye
Vajon hány alkalommal szőttük meg a holnapunkat a ma aggodalmával? Hány szálat húztunk ki a pillanatnyi béke szövetéből, hogy egy képzeletbeli, még meg sem született jövőnek ágyazzunk meg? Gyakran ...
Tovább olvasom →A Megfagyott Múzsák Ébredése
Mindannyian cipeltük már a fagyott csend terhét. Azét a néma ürességét, amikor a szív, mely hajdan dallamokat zengett, mintha megkövesedett volna. Ahol az ihlet forrása befagyott, és a kreativitás ...
Tovább olvasom →A Várakozás Arany Porfelhője
Ismerős az érzés, mikor a belső hang egy ismeretlen táj felé csábít, ám a lábaink mégis tétováznak? Mikor a szív már tudja, hogy valami új, valami más vár ránk, de az elme még ragaszkodik a megszok...
Tovább olvasom →Az Elfeledett Ritmus Suttogása
Mélyen belül, valahol a sietség és a sürgetés zajos viharában, ott él egy elfeledett ritmus. Egy halk lüktetés, mely a Föld ősi szívéből árad, és minden emberi lényben ott dobog, ha engedjük. Gyakr...
Tovább olvasom →