Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Remény Gránát Magjai
A Remény… oly sokszor hisszük, hogy vakon vetett mag, mely sosem sarjad ki. Én is így éreztem, amikor a világ szürkére vált, s a szívem egy elhagyatott őszi kertre emlékeztetett. Azt hittem, a fagy...
Tovább olvasom →A Küzdelem Rubin Vívótere
Tudom, ismerem a küzdelmet. Nem a háborúk zaját, nem a piaci alkudozást, hanem a belső harcot. Azt, amikor az ember önmagával hadakozik. Mintha két énje vergődne egymásnak feszülve, mindkettő a mag...
Tovább olvasom →A Lemondás Opál Pillangószánya
A lemondás nem feltétlenül veszteség. Néha, épp ellenkezőleg, a legnemesebb nyereség hordozója. Képzelj el egy pillangót, mely az opál fényében fürdik. Szárnyai, bár törékenyek, a lemondás esszenci...
Tovább olvasom →A Magány Aranytopáz Barlangja
Olyan sokszor halljuk, hogy egyedül lenni rossz, hogy kerülni kell. Pedig a magány nem feltétlenül száműzetés. Néha inkább egy aranytopáz barlang, ahova a lélek visszahúzódhat, hogy a fény átszűrőd...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Peridot Lepkéi
A hajnali párában, mikor a Nap még csak ígéri az ébredést, a Kíváncsiság Peridot Lepkéi repülnek ki szívünk rejtekéből. Finom szárnyaik zölden csillognak, miközben új ösvényekre csalogatnak, elfele...
Tovább olvasom →A Szeretet Cirkon Szívverése
Volt egyszer egy öreg órásmester, aki híres volt a városban arról, hogy képes volt megjavítani a legösszetettebb szerkezeteket is. Nem csupán a mutatók állításában lelte örömét, hanem abban, hogy m...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Gyöngyház Kagylója
A tengerparton sétáltam, a lábam alatt a homok finom, hűvös volt. A Hold, halvány ezüstként, figyelte lépteimet. Valami motoszkált bennem. Nem volt ez szorongás, nem volt fájdalom. Inkább egy csend...
Tovább olvasom →Az Igazságtalanság Borostyáncsiga Háza
A kis Borostyáncsiga a tengerparton élt, apró háza a sziklák között rejtőzött. Nappal a napfényben fürdött, éjjel a hullámok lágy énekét hallgatta. Boldog volt, míg egy napon egy hatalmas sirály le...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Agyag Temploma
Olyan régóta építgetem már. Tégláról téglára, gondosan válogatva minden egyes darabot. A falak a tökéletesség illúzióját hivatottak sugározni, az ablakok a kifelé mutatott kép makulátlanságát. Ez a...
Tovább olvasom →Az Elengedés Holdkő Medúzája
A ragaszkodás sűrű hálója, mint megannyi láthatatlan fonál, körbefonja a szívünket, fogva tartva minket a múlt árnyékában. Félünk elengedni, ami ismerős, ami biztonságot ígért, még akkor is, ha már...
Tovább olvasom →