Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Megbocsátás Jáde Kapujában
Az emberi lélek olykor hatalmas súlyt cipel. Nem a világ terhét, nem is a jövő bizonytalanságát, hanem a múlt meg nem bocsátott sérelmeit, a mások ellen elkövetett vagy épp a magunk ellen fordított...
Tovább olvasom →A Meg nem Élt Életek Óceánja
Ma este, miközben az éjszakai égboltot pásztázom, egy különös érzés kerít hatalmába. Nem szomorúság, de mégis egyfajta melankólia. Mintha számtalan, meg nem élt élet hullámai csapnának partra benne...
Tovább olvasom →A Hála Borostyán Ölelése
Léleknaplóm lapjaira most a hála meleg, fénylő borostyánja cseppen. Oly sokszor keressük a nagy dolgokat, a grandiózus eseményeket, melyekért hálát adhatunk, s közben elfelejtjük, hogy a valódi gaz...
Tovább olvasom →A Belénk Égett Régi Tűz Szikrái
Van egy különös láng, mely mindannyiunk mélyén pislákol, egy tűz, mely nem ma gyúlt, és nem a mi életünkben lobbant először. Ez az őseink, a rajtuk átsuhanó életek, sorsok és tanulságok gyűjtőedény...
Tovább olvasom →A Remény Ópál Tüze
Ma éjjel, miközben a Hold vékony sarlója egy ezüst szálként hasította át az éjszürke eget, a Remény gondolata telepedett a szívemre. Olyan, mint egy rejtett ópál, amelynek tüze csak akkor lobban fe...
Tovább olvasom →A Változás Jáspis Lepkeszárnya
Léleknapló bejegyzésem ezúttal a változásról szól, arról a láthatatlan áramlatról, amely mindannyiunk életén keresztülfésüli magát, hol finoman simogatva, hol viharként tépázva. Olykor ellenállunk ...
Tovább olvasom →Az Elengedés Füstkvarc Fátyla
Mélyen lélegzem. A tüdőm megtelik friss, tavaszi levegővel, és ahogy kilélegzem, elképzelem, hogy minden, ami már nem szolgál, távozik belőlem. Hogy mindaz, amihez ragaszkodom, elszáll, mint a füst...
Tovább olvasom →A Választások Keresztútjának Crizoprázja
Minden lélek, mikor alászáll a földi síkra, egy labirintussal találja szemben magát. Nem falakból épült, hanem lehetőségekből, elágazásokból, melyek mindegyike egy új úthoz, egy új tapasztaláshoz v...
Tovább olvasom →A Veszteség Kősó Sóhajai
Ott ültem a gyertyafényben, a kezemben egy apró, átlátszó kősó darab, melyet a sivatag mélyén találtam. Érzékeny, törékeny anyag volt, ahogy az emlékeim is, amelyek most előtörtek belőlem. A veszte...
Tovább olvasom →A Holnap Amőba Homokórája
Mindannyian ismerjük azt a különös, szinte éteri feszültséget, amikor a jövő, mint egy amőba, formálódik előttünk, mégis homokórában pereg. Egy olyan érzés ez, ami összeköti a reményt a félelemmel,...
Tovább olvasom →