Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Változás Borostyán Pillangói
Olyan sokáig kapaszkodunk a megszokottba, mintha az lenne az egyetlen szilárd pont a végtelen óceánon. Félünk a változástól, a bizonytalantól, pedig a lélek mélyén tudjuk, hogy az igazi növekedés c...
Tovább olvasom →A Fájdalom Akvamarin Könnyei
Néha úgy érzem, a lelkem egy óceán, melynek mélyén soha el nem apadó forrás táplálja a fájdalmat. Nem a húsba vágó, sikoltós fajtát, hanem a csendes, mindent átható bánatot, ami a létezés törékenys...
Tovább olvasom →A Kételkedés Füstkvarc Labirintusa
A kételkedés néha úgy telepszik ránk, mint egy ködös, labirintusszerű erdő. Minden ösvény elágazik, minden lépés bizonytalan. A szívünkbe lopakodik, suttogó hangja megkérdőjelezi az intuícióinkat, ...
Tovább olvasom →A Felelősség Krizokolla Kelyhe
Néha úgy érzem, a vállamra nehezedő terhek súlya alatt roskadozom. A felelősség – egy gyönyörű, ámde roppant nehéz krizokolla kehely. Tele van a szeretteimért, a munkámért, a világért érzett aggoda...
Tovább olvasom →A Melankólia Szelenit Szobája
A melankólia néha váratlanul köszönt be, mint egy hűvös szellő egy nyári napon. Nem feltétlenül szomorúság ez, sokkal inkább egyfajta csendes szemlélődés. Egy nap, séta közben, egy elhagyatott, de ...
Tovább olvasom →A Bizalom Zafír Hídjai
Néha úgy érzem, mintha egy szakadék szélén állnék, a másik oldalon pedig valami gyönyörűség várna rám, valami teljesség, amiről eddig csak álmodtam. És a szakadék? Az maga a bizonytalanság, a kétel...
Tovább olvasom →A Bátorság Karneol Lángjai
Néha a lélek útja olyan, mint egy sötét erdő. Ösvények tűnnek el, a lombok suttogása félelmet kelt. A félelem árnyéka megbénít, visszatart a lépéstől, ami elvezetne a fényre. Pedig a fény ott van, ...
Tovább olvasom →A Türelem Lapis Lazuli Lépcsői
Oly sokszor szaladunk az időben, mint egy megvadult folyó, mely gátat nem ismerve rohan a tenger felé. Azt hisszük, ha gyorsabban mozgunk, közelebb kerülünk a céljainkhoz, a beteljesedéshez. Pedig ...
Tovább olvasom →A Versengés Vas Obszidián Trónja
Ültem rajta, éreztem a hűvös, kemény felületet a bőrömön. Ez volt az én trónom, a Versengés trónja. Vasból kovácsolták, Obszidiánnal díszítették, hogy tükrözze a bennem rejlő sötét vágyat: a mások ...
Tovább olvasom →Az Irigység Jáspis Sárkánya
Az irigység egy jáspis sárkány, vörös és nehéz, a lelkünk barlangjában rejtőzik. Nem hívtuk mi, magától kúszott be, talán egy pillanatnyi elégedetlenség nyitotta meg előtte az ajtót. Látja a mások ...
Tovább olvasom →