Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Félelem Holdkő Szilánkja
A Holdkő hideg, selymes tapintása ismerős. Gyakran keresem fel ezt a követ, amikor a félelem szorítása nyomaszt. Ezúttal a félelem nem konkrét dologhoz kötődik; nem a jövőtől, nem a bukástól, nem a...
Tovább olvasom →Az Önvaló Fluorit Prizmái
Oly sokszor igyekszünk egyetlen, tiszta képet festeni magunkról. Egyetlen, makulátlan színt mutatni a világnak. Pedig az önvaló nem egyetlen szín. Nem egyetlen arc. Olyan, mint a fluorit kristály, ...
Tovább olvasom →A Bizalom Türkiz Madárfészke
A bizalom… törékeny türkiz tojás egy magas fa ágán épült fészekben. Egyikünk sem születik vele, hanem lassan építjük, áganként, szálanként, a tapasztalatok és a kapcsolatok fonalaiból. Volt idő, mi...
Tovább olvasom →A Megbánás Azurit Kútja
Valamikor, egy régi életemben, talán a Szűz jegyében születtem, a tökéletesség iránti megszállottság sötét árnya borított be. A legkisebb hiba is gyötrő lelkiismeret-furdalást okozott, mintha a vil...
Tovább olvasom →A Kontroll Kagylóhéj Börtöne
A tengerparton sétáltam, a lábam alatt ropogtak a kagylók. Fényes, tökéletes darabokat kerestem, de valahogy egyik sem volt az igazi. Mindegyikben találtam valami hibát, valami csorbát, ami miatt n...
Tovább olvasom →A Rögeszme Tigrisszem Ketrece
Valahol a lélek mélyén, ott, ahol a gondolatok kígyózó ösvényei összefutnak, ott épül fel a Rögeszme Tigrisszem Ketrece. Egy ragyogó, mégis fogva tartó építmény, ahol a félelem aranyszínű rácsai mö...
Tovább olvasom →A Türelem Ametiszt Szőlőskertje
A türelem nem passzív várakozás, hanem aktív művelés. Mint egy szőlőskert, melynek termése csak a gondoskodás és a kitartás révén érik be. Emlékszem, egy régi mesterre, aki a hegytetőn, széljárta v...
Tovább olvasom →Az Illúziók Obszidián Vizei
Tekintettem a vízre, az éjfekete, tükörsima obsziánra, mely a bennem lakozó félelmeket és vágyakat vetítette vissza. Nem láttam a mélységet, csupán a felszínt, a tökéletes, megtévesztő képet, amit ...
Tovább olvasom →Az Önámítás Jáspis Álarca
Oly sokszor találkozunk a tükörben egy idegennel. Egy ideállal, amit magunk elé festettünk, gondosan ügyelve arra, hogy elfedjük az árnyakat, a repedéseket. Az önámítás jáspis álarcát viseljük. Szí...
Tovább olvasom →A Hála Smaragd Erdősége
Elveszettnek éreztem magam, egy sivár, szürke pusztaság közepén. A Nap nem sütött, a madarak nem énekeltek, csak a szél zúgott keserűen a fülembe, a hiány fájdalmát harsogva. Mindenem a másé volt, ...
Tovább olvasom →