Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Bizalom Lapis Lazuli Éje
A bizalom. Olyan, mint a mély éjszakai égbolt, tele ragyogó csillagokkal, lapis lazuli kékben. De milyen könnyen eltűnnek a csillagok a felhők mögött, s milyen könnyen borul sötétség a lapis lazuli...
Tovább olvasom →A Késztetés Obszidián Súlya
Éreztem. A bőröm alatt, a csontjaimban, a gondolataim szüneteiben. Egy súlyos, néma késztetés, mint egy fekete kő, melyet a zsebemben hordok. Tudtam, mit kell tennem, bár az elmém tiltakozott. Érve...
Tovább olvasom →A Remény Zöld Hajnala
Valahányszor azt hisszük, minden elveszett, amikor a szívünk legmélyén tátongó űr be akar szippantani minket, mindig ott bujkál egy parányi reménysugár. Olyan, mint egy apró zöld hajtás, ami a legk...
Tovább olvasom →A Lelkesedés Topáz Szikrái
Olykor azt hisszük, a spirituális út komolyságot, aszkézist és folytonos önvizsgálatot követel. Pedig a Lélek, mint a tűz, néha szikrára lobban a puszta létezés örömétől. Emlékszem, egy borongós ős...
Tovább olvasom →A Lelkiismeret Smaragd Tükre
Egy öreg, tengerparti házban lakott egy magányos halász. Élete egyszerű volt, tele ismétlődő mozdulatokkal, a hálóvetéssel, a halak tisztításával, a hullámok figyelésével. Sohasem hazudott senkinek...
Tovább olvasom →A Félelem Gyöngyház Szürke Köpenye
A félelem köpenye alatt sokan húzzuk meg magunkat. Gyöngyház szürke, látszólag ártatlan szövet, mégis súlyosabb bármely páncélnál. Először csak egy vékony fátyolként borul ránk, talán egy gyermekko...
Tovább olvasom →A Magány Ametiszt Barlangja
Néha eltévedünk. Nem a térképen, nem az úton, hanem önmagunkban. A világ zaja elnyomja a szívünk suttogását, és egyre távolabb kerülünk a belső iránytűnktől. Ilyenkor a magány hívogat. Nem a keserű...
Tovább olvasom →A Türelem Borostyánszínű Cseppjei
A türelem… milyen nehezen megfogható erény! Olyan, mint a borostyán, melyben ősidők titkai zárulnak. Átlátni rajta, mégsem látni tisztán, mi is rejlik benne. Én is sokáig vak voltam a valódi lényeg...
Tovább olvasom →Az Intuíció Aranyló Suttogása
A naplemente narancssárga fátylat borított a városra, ahogy a tetőteraszomon ültem, egy csésze illatos jázminteával a kezemben. Az elmúlt hetekben elvesztem a döntések tengerében. Karrier, szerelem...
Tovább olvasom →A Szeretet Karneol Vörös Lángja
A szeretet. Olyan sokszor emlegetjük, mégis, hányszor érezzük valódi, tiszta lángját? Nem a birtoklás vágyának tüzét, nem a félelemből táplálkozó ragaszkodást, hanem azt a feltétel nélküli, karneol...
Tovább olvasom →