Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Hála Lepidolit Pillangói
A hála. Olyan, mint egy elfeledett kert mélyén rejtőző pillangóraj. Tudjuk, hogy ott van, a lehetőség benne rejlik minden napunkban, mégis sokszor elsiklunk felette a rohanásban, a hiányérzetben, a...
Tovább olvasom →A Szorongás Holdkő Szövevénye
Éjszaka van. Az égbolton a Hold, tejfehér és éles, mintha egy gondolat lenne, ami nem hagy nyugodni. A szorongás néha pont ilyen: egy ragyogó, mégis hideg jelenlét, ami bevilágítja az árnyékokat, d...
Tovább olvasom →A Hazugság Ónix Sötétje
A hazugság…Ónix sötétje borul ránk, mikor nem merjük megmutatni önmagunk valódi arcát. Nem feltétlenül a kimondott, szándékos félrevezetésre gondolok. Hanem arra a finom, önmagunk felé szőtt hálóza...
Tovább olvasom →A Túlzás Jáde Tornyai
Olyan ez, mintha egy végtelen, Jáde tornyot építenénk a gondolatainkból. Minden egyes emelet egy újabb részlet, egy újabb díszítés, egy újabb réteg a történeten. Azonban minél magasabbra érünk, ann...
Tovább olvasom →A Türelem Ametiszt Virágai
Oly sokszor kapkodunk, rohanunk, mintha az idő egy szűkülő csatorna lenne, melyből ki kell préselnünk minden pillanatot, minden lehetőséget. Azt hisszük, a türelem tétlenség, a várakozás elvesztege...
Tovább olvasom →Az Áldozat Smaragd Altarjai
A smaragd oltár, hol önként helyezzük magunkat a megváltás reményében. Sokszor nem vesszük észre, hogy a mártíromság édes mérge lassan áthatja a lelkünk. Hiszszük, hogy másokért szenvedni nemes, ho...
Tovább olvasom →Az Önbizalom Arany Hídjai
Épp alkonyodott, és az elém táruló völgy mélyén, ahol a Nap utolsó aranyló sugarai megpihentek, megláttam őket. Két hegycsúcs meredezett az ég felé, és a kettő között ott húzódott egy aranyhíd. Nem...
Tovább olvasom →A Megbánás Gyöngyház Kagylója
A tenger partján sétáltam, mikor a lábam egy apró, hófehér kagylóba ütközött. Felvettem, s a gyöngyház belső felülete a napfényben szivárványszínekben játszott. Eszembe jutott egy régi vita, egy hi...
Tovább olvasom →A Figyelem Obszidián Kapui
Éreztem, ahogy a rohanás, a mindennapi zaj lassan elszívja a lelkem. Egyre nehezebben találtam meg a csendet, a fókuszt, azt a belső pontot, ahonnan a valódi lényeg kibontakozhat. A figyelmem, akár...
Tovább olvasom →A Szétszórtság Citrin Szilánkjai
Olyan ez, mintha egy ragyogó citrintörés darabjai lennénk. Apró, élettel teli szilánkok, melyek mind külön irányba indulnak, fényüket szórva a világba. Egyik a karrier csúcsára vágyik, a másik a tö...
Tovább olvasom →