Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Kételkedés Ólomkristály Palotája
Léptem be az Ólomkristály Palotába, melyet a Kételkedés szőtt körém. Mindenhol tükrök, torzítva, kétségbe vonva a valóságot. „Ki vagy te?” – visszhangozta a fal. „Mit érsz?” – kérdezte a csillogó p...
Tovább olvasom →A Remény Olajzöld Hajnala
Néha, a legmélyebb éjszaka közepén, amikor úgy érezzük, a sötétség már teljesen bekebelezett, és a csillagok is elbújtak a felhők mögött, akkor feledkezünk meg a Remény olajzöld hajnaláról. Pedig o...
Tovább olvasom →A Nosztalgia Bíbor Alkonykapuja
A Nosztalgia… egy édesen keserű illat, mint a nagymama padlásán szárított levendula. Nem a múlt maga, hanem annak megszépített, idealizált árnyéka, mely alkonyatkor vetül a jelenre. Mintha egy bíbo...
Tovább olvasom →Az Elengedés Ezüst Tollpihéje
Oly sokáig kerestem a megoldást, a kulcsot, ami kinyitja a szív kapuját. Rájöttem, nincs kulcs. Nincs varázsige. Csak egy mély lélegzet, és a felismerés, hogy néha a szeretet azt jelenti, elengedni...
Tovább olvasom →A Lemondás Sáfránysárga Köpenye
Ma a lemondás fátylába burkolózom. Nem a hiány fájdalmas, szaggató érzése ez, hanem a bölcs belátás csendes nyugalma. A Nap a Halak jegyében jár, elmosva a határokat, feloldva a ragaszkodást. Érzem...
Tovább olvasom →Az Álruhás Áldás Mézeskalácsa
Sosem értettem igazán a kudarc fogalmát. Évekig úgy éltem, mintha egyenes vonal lenne a célomig vezető út, s mikor letértem róla, azt hittem, valami végzetes hiba csúszott a számításaimba. Ma már t...
Tovább olvasom →A Bánat Gyöngyház Könnycseppjei
Néha, amikor a Hold a legmagasabban jár, és a csillagok mintha közelebb lennének, mint valaha, érzem a bánat súlyát a szívemben. Nem a drámai, fájdalmas zokogást, hanem egy finom, áttetsző melankól...
Tovább olvasom →A Szabadság Lazacszínű Fényalagútja
Azt mondják, a halak nem látják a vizet, amiben úsznak. Mi, emberek is gyakran elveszünk a saját megszokásaink, berögződéseink "vizében", és nem vesszük észre, hogy mennyire behatároltak ...
Tovább olvasom →Az Egység Smaragdzöld Lángja
Tegnap egy idős asszonyt láttam a piacon. Apró, ráncos kezeivel gyümölcsöket válogatott, szeme pedig valahol messze járt. Mintha nem is a zöldségek között lenne, hanem egy másik dimenzióban, ahol a...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Aranyló Nektárja
Az élet néha olyan, mint egy méhkas. Zsongás, szorgoskodás, édes méz reménye… ám ott vannak a fullánkok is. A sérelmek, a fájdalmak, amiket másoktól kapunk, vagy mi magunk okozunk. Gyakran forgatju...
Tovább olvasom →