Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Csodálkozás Akvamarin Csobogása
Volt egyszer egy kisfiú, aki a tengerparton élt. Minden reggel kiment a partra, és órákig nézte a hullámokat. Látta, ahogy feltűnnek a horizonton, ahogy egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek, aztán ...
Tovább olvasom →A Kételkedés Zafír Sivatagja
A végtelen homokdűnék között vándoroltam, a szívemben zafírkéken vibráló kétellyel. A nap könyörtelenül perzselt, a szomjúság kínozott, és minden lépésem bizonytalan volt. Egy hang, mely mintha bel...
Tovább olvasom →A Bizalom Türkiz Óceánja
Létezik egy türkiz óceán bennünk, a Bizalom tengere. Nem mindig simogató hullámokkal fogad, néha viharok korbácsolják, mélyén pedig sötét árnyak leselkednek. Évekig építettem homokváram a partján, ...
Tovább olvasom →A Hálátlanság Gránát Gyökerei
A hálátlanság egy alattomos gyökér, mely észrevétlenül szövi be a lelkünk mélyét. Nem egy hirtelen jövő vihar, hanem egy lassan terjedő árnyék, mely elhalványítja a fényeket. Emlékszem egy idős ker...
Tovább olvasom →A Kontroll Borostyán Pókhálója
A kertemben ültem, figyelve a borostyánnal befuttatott falat. Gyönyörű volt, ahogy a nap megcsillant a sűrű, zöld leveleken, de ahogy közelebb léptem, megláttam a pókhálót. Nem egy egyszerű, ártatl...
Tovább olvasom →A Belátás Citrin Napkorongja
Amikor a látszat csapdájába estem, és a világot csupán fekete-fehérben láttam, egy apró citrin bukkant fel az ösvényemen. Nem hirdette magát harsányan, nem ragyogott vakítóan, csupán szelíden sugár...
Tovább olvasom →Az Illúzió Opál Színjátéka
Néha, a tükörbe nézve, egy idegent látok. Nem a ráncokat számolom, vagy a hajszálaim ezüstös csillogását figyelem. Nem is az idő múlását kutatom a tekintetben. Hanem azt a mélyen gyökerező illúziót...
Tovább olvasom →A Lemondás Arany-Topáz Pillanatai
Mindig is hittem, hogy az univerzum bölcsessége néha a lemondás köntösében érkezik. Nem feltétlenül a veszteség fájdalmas ölelésében, hanem a tudatos elengedés finom, aranyfényű pillanataiban. Emlé...
Tovább olvasom →A Megbékélés Aventurin Pillangószárnya
Évekig cipeltem a szívemben egy ólomsúlyt, egy mélyen gyökerező neheztelést valaki iránt, aki egykor közel állt hozzám. Az idő múlásával a fájdalom nem enyhült, csupán megszilárdult, betonkemény fa...
Tovább olvasom →A Hiány Holdkő Könnycseppjei
A hiány. Nem egyszerűen a birtoklás vágya, ami nincs. Annál sokkal mélyebb, szinte ősi érzés. Mintha a lelkünk egy darabja veszett volna el, egy soha be nem gyógyuló sebhely maradt volna utána. Néh...
Tovább olvasom →