Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Szorongás Zafírkék Ketrece
Ma hajnalban, a telihold ezüstös fényében, egy rég nem látott vendég kopogtatott a lelkem ajtaján: a szorongás. Zafírkék ketrecbe zárt madárként verdesett bennem, kalitkájának rácsai a "mi les...
Tovább olvasom →A Megítélés Obszidián Fekete Medúzája
A megítélés. Egy sötét, csillogó obszián Medúza, melynek tekintete kővé dermeszti a lélek szárnyait. Olyan könnyű ítélni, különösen másokat, mert az eltereli a figyelmünket a saját, belső sötétségü...
Tovább olvasom →A Kötődés Akvamarin Hálója
A kötődés. Gyakran érezzük úgy, egy ragyogó akvamarin háló, mely óv, megtart. De mi történik, ha ez a háló szorítani kezd? Amikor már nem véd, hanem fogva tart? Egy régi legenda szerint a tenger mé...
Tovább olvasom →Az Irigység Sárkányzöld Szeme
Az irigység… gyakran festjük pokoli színűre, sárkányzöldre, ám a forrása mélyebb, mint a lángok. Emlékszem, egy csillagfényes éjszakán a hegytetőn ülve figyeltem a kis falu fényeit. Egyik távoli há...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Borvörös Köpenye
Az elfogadás... milyen nehéz is ez a szó, különösen önmagunkkal szemben. Könnyű mások hibáin átsiklani, megértőn mosolyogni, de a saját botlásaink, árnyékaink, torz tükörként verődnek vissza ránk, ...
Tovább olvasom →Az Önbeteljesítés Borostyán Fénykapuja
Hajnalhasadáskor, amikor a Nap sugarai aranyfátylat terítenek a világra, szoktam a legtisztábban látni az önmagunkba vetett hit fontosságát. Olyan ez, mint egy borostyán színű fénykapu, amelyen csa...
Tovább olvasom →A Türelem Borvíz Gyöngyözése
Olykor úgy érezzük, a tervek, amiket gondosan szőttünk, a magok, amiket szeretettel ültettünk el, sosem fognak virágba borulni. A türelmetlenség fullasztó hálóként borul ránk, a várakozás percei pe...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Borostyán Pillantása
Egy régi térkép hevert az asztalomon, a szélei rojtosak, tintája kifakult. Nem mutatta a világot, hanem a bennem rejlő, feltáratlan területeket. Rettegtem attól, ami ott lapulhat, a sötét zugoktól,...
Tovább olvasom →A Tökéletlenség Rubin Vörös Rózsája
Oly sokáig kerestem a tökéletességet. Festettem, faragtam, építettem, próbáltam minden mozdulatot a legvégsőkig csiszolni. Úgy hittem, a hibátlanság a kulcs a megértéshez, az elfogadáshoz, a szeret...
Tovább olvasom →Az Igazság Opálfényű Madártolla
Ma a türelmetlenség karmainak fogságából szabadítom ki a lelkem. Érzem, ahogy a pillanatnyi vágyak sürgetése fojtogatja a valódi céljaimat. Mintha egy örökös hajszában lennék valami után, ami mindi...
Tovább olvasom →