Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Lélek Végtelenül Rezgő Égő Ködbe Burkolva
Van, amikor a lélek útja ködbe vész. Nem az a fajta köd ez, amit a hajnali erdő lehelete fest, hanem az, ami belülről gomolyog, elhomályosítva a tisztánlátást, elfedve a valóság ragyogását. Ezt a b...
Tovább olvasom →A Lélek Végtelenül Rezgő Égi Kétsége
Vajon hány alkalommal ébredünk fel egy nap, és érezzük, ahogy a Lélek mélyéről felszáll egy finom, mégis átható kétség? Nem az a fajta kétely, ami a racionális elme terméke, hanem az, ami mintha az...
Tovább olvasom →A Lélek Végtelenül Rezgő Égi Káosza
Vajon miért félünk annyira a káosztól? Az emberi lélek mintha állandóan rendet, struktúrát, kiszámíthatóságot keresne. Pedig valójában a káosz a teremtés előszobája, az a sűrű, mégis átlátszó energ...
Tovább olvasom →A Lélek Végtelenül Rezgő Égi Illata
Van, hogy eltévedünk. Nem, nem a térképen, hanem önmagunkban. Abban a sűrű, néha nyomasztó érzésekkel teli erdőben, amit a mindennapok szőnek körénk. Elfelejtjük, honnan jöttünk, mi az, ami valóban...
Tovább olvasom →A Lélek Végtelenül Rezgő Égi Kóborlása
Vajon hány alkalommal érezted már, hogy egy láthatatlan fonal húz egy ismeretlen, mégis ismerős irányba? Mintha a lábad magától indulna el, és a szíved egyre erősebben dobogna, ahogy közeledsz egy ...
Tovább olvasom →A Lélek Végtelenül Rezgő Égi Rezdülése
Érezted már, ahogy egy pillanatra, mintha megállna az idő, és abban az egyetlen rezdülésben benne van minden, ami valaha volt, és minden, ami valaha lesz? Egy ilyen pillanatban nem a gondolataink, ...
Tovább olvasom →A Lélek Végtelenül Rezgő Égi Fáradtsága
Vajon ismered azt a fáradtságot, ami nem a testet, hanem a lelket terheli? Nem az izmaid sajognak, nem az álom hív, hanem egy mélyebb, éteri kimerültség telepszik rád. Érzed, ahogy a lelked, ez a v...
Tovább olvasom →A Lélek Végtelenül Rezgő Égi Csendje
Léleknaplóm mai bejegyzésében egy olyan dimenzióba hívlak, amely sokszor elkerüli figyelmünket a zajos világban. Ez nem más, mint a csend. Nem a fizikai csend hiánya, hanem az a belső, mély, rezoná...
Tovább olvasom →A Lélek Végtelenül Rezgő Égi Rejtélye
Mélyen lélegeztem, ahogy a hajnali fény átszűrődött a függönyön, megfestve a szobám falait halvány arany árnyalatokkal. Ebben a csendes pillanatban, a világ még aludt, de a lelkem már ébren volt, r...
Tovább olvasom →A Lélek Végtelenül Rezgő Égi Fátyla
Van, amikor a Lélek elréved. Nem szomorúságról van szó, nem is kétségbeesésről, hanem egyfajta puha, átlátszó fátyolról, ami leereszkedik a valóság és közénk. Észrevétlenül, szinte suttogva, de még...
Tovább olvasom →