Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Hazugság Füstkvarc Árnyéka
A tükör nem hazudik, mondják. De mi van, ha a tükörbe néző szív eleve egy illúziót lát? Mi van, ha a történet, amit magunknak mesélünk, csupán egy kényelmesebb, elfogadhatóbb változat, ami elrejti ...
Tovább olvasom →A Tökéletlenség Smaragd Harmóniája
Oly sokáig kerestem a tökéletest. A tökéletes barátot, a tökéletes munkát, a tökéletes napot. Görcsösen igyekeztem kiküszöbölni minden hibát, minden apró csorbát. Azt hittem, a tökéletesség maga a ...
Tovább olvasom →A Magány Tigrisszem Aranylángja
A magány… gyakran tekintünk rá sötét börtönként, elkerülendő, hideg ürességként. Pedig a csendjében, a látszólagos sivárságban ott rejlik egy különleges lehetőség. Egy pillanat, amikor a külső zajo...
Tovább olvasom →A Remény Sugilit Bíbor Virágai
Élt egyszer egy apró sugár a Nap szívében. Nem vágyott másra, csak arra, hogy elinduljon a világba, hogy fényt vigyen a sötétségbe. De félt. Félt, hogy elveszik a hatalmas térben, hogy a hideg űr e...
Tovább olvasom →A Lelkiismeret Kunzit Selyemfonala
A lelkiismeret… egy kunzit selyemfonál, mely szívünk legmélyéről szövődik, és láthatatlanul összeköt minket a tiszta forrással. Néha alig érezzük, néha szinte fojtogat. Én sokáig süket voltam rá. R...
Tovább olvasom →A Bizonytalanság Aquamarin Ködfátyla
A bizonytalanság… olykor egy hűvös, áttetsző ködfátyolként borul ránk, elhomályosítva a távoli csúcsokat, a következő lépést. Nem démoni sötétség ez, nem a félelem fullasztó ölelése, sokkal inkább ...
Tovább olvasom →A Bátorság Apatit Óceánja
Néha úgy érzem, az élet egy hatalmas, sötét óceán, és én egy apró csónakban evezek rajta. A horizonton túl semmi nem látszik, csak a végtelen kék, ami egyszerre hívogató és ijesztő. A félelem hullá...
Tovább olvasom →A Versengés Ólom Súlyai
Hajnal volt. A Nap még csak kacsintott a horizonton, de az elmémet már a napi csata zajai töltötték be. Mindig is harcosnak éreztem magam, aki a legjobbra törekszik. Csakhogy az utóbbi időben ez a ...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Jáspis Pillangói
A naplemente bíborszíne lassan mosta el a tegnapot, ahogy a tóparton ültem. A vizet néztem, benne a saját arcom tükörképét, eltorzítva a hullámok által. A csalódottság íze keserűen ült a számban. V...
Tovább olvasom →A Hiány Gyöngyház Csendje
Néha úgy érzem, egy hatalmas, gyöngyházfényű csend borul rám. Nem a fájdalomé, nem is a teljes ürességé. Inkább a hiány csendje ez. Mint egy tengerpart, ahol a hullámok visszahúzódtak, és csak nedv...
Tovább olvasom →