Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Megalkuvás Homokkő Falai
A naplemente narancsos fénye lágyan festette a homokkő falakat, melyek körém magasodtak. Nem börtön volt ez, hanem inkább egy gondosan épített erőd, melynek minden egyes kövét én magam raktam le. A...
Tovább olvasom →Az Elengedés Ezüst Hídjai
A ragaszkodás, mint egy gyökér, mélyen kapaszkodik a szívünkbe. Szeretett személyek, álmok, illúziók – mind, mind egy láthatatlan fonallal kötnek minket a múlthoz, vagy épp a jövő elképzelt, sosemv...
Tovább olvasom →A Bizalom Lila Akvamarin Pillangói
Érzem, ahogy a szívcsakrám finoman lüktet, mint egy frissen keltett pillangó szárnya. A bizalom – oly törékeny, mégis oly erőteljes virág. Sokáig sötét kertben neveltem, a kétely bozótjai közt rejt...
Tovább olvasom →A Bűntudat Bíbor Akácvirágai
A bűntudat néha olyan, mint egy virágzó akácfa. Illatos, gyönyörű, a pillangók körülötte táncolnak, de ha közel hajolunk, a mélybíbor virágok fullasztó édessége émelyítővé válik. Elveszi a levegőt,...
Tovább olvasom →A Zaj Karmavörös Tornya
A város zaja. Egy soha véget nem érő dallam, melyben a tülkölő autók a mélypontok, a szirénák a sikolyok, a telefonok csörgése pedig a soha meg nem hallgatott vágyak zenéje. Évekig éltem benne, min...
Tovább olvasom →A Gyanakvás Fekete Obszidián Labirintusa
A gyanakvás sötét obsziánlabirintusában bolyongtam. Minden sarkon kétségek árnyai leselkedtek, minden suttogás egy lehetséges árulás visszhangjának tűnt. Egy régi barátság kezdett megfakulni a biza...
Tovább olvasom →A Kontroll Gránit Börtöne
Mindannyian építünk magunknak egy gránitbörtönt. A kontroll vágya emeli a falakat, kő kövön, félelemmel cementezve. Azt hisszük, ha minden eseményt, minden emberi kapcsolatot, minden gondolatot szi...
Tovább olvasom →A Felszínesség Ólom Szürke Tükre
Valahányszor a Felszínesség ólomszürke tükrébe nézek, látom a világ torz tükörképét. Látom, ahogy az emberek ítélkeznek egyetlen pillantás, egyetlen szó alapján. Látom, ahogy a látszat fontosabbá v...
Tovább olvasom →A Remény Fakó Opál Szíve
Emlékszem, kislányként gyakran néztem az égboltot, tele aggodalommal. A felhők, mint sötét tintafoltok terültek el rajta, mintha örökre eltakarnák a csillagokat. A nagymamám, ráncos kezével simogat...
Tovább olvasom →A Versengés Vasrozsda Íze
A szív mélyén, ott ahol a csend lakozik, néha egy furcsa, keserű íz terjed szét. A versengés vasrozsda íze. Nem a tiszta, nemes küzdelemé, hanem azé, amelyik a birtoklás vágyából, a mások feletti g...
Tovább olvasom →