Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Egység Lila Fátyla
A különállás érzése, mint egy vastag, szürke köd, olykor ellep mindent. Elhiteti velünk, hogy egyedül vagyunk, elszigetelve a világmindenségtől, a többi embertől, sőt, saját magunktól is. Pedig val...
Tovább olvasom →A Véletlen Aranyszínű Pillangói
Vajon a véletlen létezik? Ezt kérdeztem magamtól a tegnap, miközben egy elhagyatott könyvesbolt mélyén kutattam valamiért, amire nem is emlékszem pontosan. Valami hiányzott, egy űrt akartam betölte...
Tovább olvasom →A Félelem Szelídített Madarai
A félelem. Sokszor sötét, szárnyas árnynak látjuk, ami lecsap ránk, elfojtja a lélegzetet, és bénító szorításba zárja a szívet. Pedig a félelem nem mindig ellenség. Néha, ha jól figyelünk, apró mad...
Tovább olvasom →A Lelkünk Néma Csillagjegyei
Mindannyiunkban ott rejtőzik egy csillagjegy, mely nem az asztrológiai táblázatokban keresendő, hanem a szívünk legmélyén, a kimondatlan vágyaink és elrejtett félelmeink közt. Ez a néma jegy formál...
Tovább olvasom →A Személyiség Álarcainak Báli Terme
Mindannyian viselünk álarcokat. Nem azért, mert ártani akarunk, hanem mert védekezünk. A világ egy nagy báli terem, és mi, a táncosok, szeretnénk, ha elfogadnának, szeretnének. Felvesszük a *sikere...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Láthatatlan Hídjai
Egy ösvény vezetett a mélyére. Nem a sötétségnek, hanem a szívemnek. Éreztem, ahogy a múlt árnyai megülnek rajta, mint a moha a régi köveken. Mindegyik árny egy-egy sérelem, egy-egy kimondatlan szó...
Tovább olvasom →A Türelmetlens Kőszíve Dobbanásai
Türelmetlenség. Egy kőszív, mely dobban bennünk, lüktetve diktálja a tempót. Siettet, sürget, és nem engedi, hogy a dolgok a saját, természetes ritmusukban bontakozzanak ki. Mintha egy virág szirma...
Tovább olvasom →A Félreértés Suttogó Labirintusa
Néha úgy érzem, mintha egy hatalmas, ködös labirintusban bolyonganék, ahol a falak a félreértésekből épültek. Minden szó, minden gesztus másként verődik vissza, torzítva a valóságot. Tegnap például...
Tovább olvasom →A Bátorság Aranyló Hajnala
Féltem. Nem a sötéttől, nem a magasságtól, hanem önmagamtól. A bennem rejlő potenciáltól, attól a lángtól, amely annyira világos, hogy vakít, ha nem tanulok meg bánni vele. Félénken kukucskáltam a ...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Borostyánfényű Csobogása
A tükörbe néztem, és nem a megszokott, kritikus szemekkel. Nem a ráncokat kerestem, nem a tökéletlenségeket. Ma valami más történt. Mintha egy fátyol lebbent volna fel, és megláttam volna azt a nőt...
Tovább olvasom →