Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Változás Sárkánytüze
A stagnálás álom-szendergésében, a megszokás biztonságos, ám fakó falai között élünk sokszor. Félünk a Változás sárkánytüzétől, attól, hogy mindaz, amihez ragaszkodunk, hamuvá válik. Pedig a sárkán...
Tovább olvasom →A Szív Térképének Rajzolatai
Az önámítás selyemkendője finoman borítja be a valóságot, lágyan szűrve át a napfényt, hogy kellemesebbnek, elviselhetőbbnek tűnjön. Hányszor ringatjuk magunkat abba a hitbe, hogy minden rendben va...
Tovább olvasom →Az Egység Bíbor Koronája
Volt egyszer egy idős mester, aki a hegytetőn élt, messze a világ zajától. Élete az egység megértésének szentelte. Tanítványai gyakran vitatkoztak, hogy melyikük nézőpontja a helyes. A mester türel...
Tovább olvasom →A Hovatartozás Éteri Gyökerei
Mindig is kerestem azt a helyet, ahová igazán tartozom. Nem egy várost, nem egy országot, hanem egy állapotot. Ahol a lélek otthon érzi magát. Évekig jártam a világot, barátkoztam, szerettem, dolgo...
Tovább olvasom →A Remény Halvány Napsugárfoltjai
A múlt árnyai néha olyan sűrűn gomolyognak, hogy elfedik a jelen pillanatát, s vele együtt a reményt is. Érzem, ahogy a melankólia szürke fátyla lassan rám telepszik, s a szívem egy nehéz, ólomszín...
Tovább olvasom →A Magány Ezüstös Holdfénye
A magány… sokan űzik, kerülik, mint a tűztől perzselt földet. Pedig a magány nem feltétlenül száműzetés. Képzeljétek el, a lélek néha olyan, mint egy vándor, aki hosszú úton járt. Szüksége van egy ...
Tovább olvasom →A Túlzások Lila Ködfátyla
Sokszor érezzük, ahogy a lélek egy mély kútba zuhan, melynek alján a túlzások lila ködfátyla lebeg. Mindannyian ismerjük ezt az érzést, mikor egy apró lángot hatalmas tűzzé táplálunk, egyetlen csep...
Tovább olvasom →A Türelem Óceánkék Mélysége
Az idő tengerén hajózunk mindannyian, hol szélcsendes, tükörsima vízen, hol pedig tomboló viharok közepette. Mikor a cél távolinak tűnik, mikor az álmok eléréséhez vezető út kanyargós és rögös, a t...
Tovább olvasom →Az Irigység Rozsdavörös Köde
Az irigység… egy alattomos, rozsdavörös köd, ami lassan telepszik meg a szívünkben, elszívva a fényt és a derűt. Nem feltétlenül egy másik ember anyagi javaira vágyunk, hanem inkább a belőle áradó ...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Aranyló Napfonata
Oly sokszor hisszük, hogy a megbocsátás egy ajándék, amit a másiknak adunk. Pedig valójában magunkat szabadítjuk fel általa. Képzeld el, hogy a szíved egy kert, melybe a sérelmek tüskéket ültetnek....
Tovább olvasom →