Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Kételkedés Ólomkristály Csillagai
Éjjel van. A kert sötétjében ülök, a csillagok halványan pislákolnak a fátyolos égbolton. Ma a kétely kopogtatott nálam. Nem a megszokott, gyötrő, éles hangon, hanem egyfajta finom, suttogó szorong...
Tovább olvasom →A Lemondás Édes Nektárja
Olyan ez, mint amikor a telihold fényében meglátod a kerted legszebb rózsáját, és tudod, hogy reggelre elhervad. Meg akarod menteni, le akarod vágni, vázába tenni, hogy tovább éljen. De a szív mély...
Tovább olvasom →A Bizalom Borostyán Szárnya
Milyen nehéz is átadni magunkat az ismeretlennek, rábízni magunkat egy láthatatlan erőre! Pedig a bizalom nem más, mint a szívünkbe ültetett mag, amely napfényt és esőt kíván, hogy gyökereket eress...
Tovább olvasom →Az Illúziók Kék Palástja
Annyiszor hisszük, hogy látjuk a világot, ahogy az valójában van. Pedig a valóság csupán egy vetítés, egy szűrő, melyen keresztül a saját tapasztalataink, félelmeink és vágyaink torzítják a képet. ...
Tovább olvasom →A Küzdelem Áldott Szikrája
A küzdelem. Sokszor átokként éljük meg, terhes teherként, mely lehúz a mélybe, elszívja energiánkat. Pedig a küzdelem, ha jól értelmezzük, nem a bukás, hanem a növekedés katalizátora. Emlékszem, eg...
Tovább olvasom →Az Öröm Törékeny Opál Kelyhe
Az öröm, az a tünékeny, sosem teljesen birtokolható állapot. Olyan, mint egy opál kelyhe, melyben a szivárvány minden színe játszik, de ha túl erősen markoljuk, a fénye tompul, a törékenysége pedig...
Tovább olvasom →A Hiány Rubin Vörös Kútja
A hiány. Olyan, mint egy rubin vörös kút a lelkünk mélyén, melynek aljáról sosem tudjuk igazán felmérni, mit hiányolunk. Nem mindig egyértelműen valaki, vagy valami. Néha egy érzés, egy lehetőség, ...
Tovább olvasom →A Szótlanság Gyógyító Csendje
Oly sokszor keressük a válaszokat a zajban, a szavak özönében, a mások által megfogalmazott igazságokban. Pedig a legmélyebb bölcsességek a csendben rejtőznek. Emlékszem, egyszer egy hegyi kolostor...
Tovább olvasom →Az Elengedés Gyöngyház Kapuja
Olykor, mint egy szorító ölelés, tartjuk magunkban azt, ami rég elengedésre vár. Emlékeket, sérelmeket, kapcsolatokat, amik már csak árnyékként kísértenek, de mi mégis ragaszkodunk hozzájuk, mintha...
Tovább olvasom →A Vágyak Színes Szélforgói
A vágy... gyakran festjük démoni erőnek, a boldogság útjában álló akadálynak. Pedig a vágy maga a lendület, a lélek szívós szárnya, mely a láthatatlan felé repít. Ne a birtoklás, ne a beteljesülés ...
Tovább olvasom →