Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Elengedés Gyémánt Könnycseppjei
Néha azt hiszem, a birtoklás vágya nem más, mint egy árnyék, mely a lélek mélyéről kúszik elő. Egy félelem, hogy elveszítünk valamit, ami a miénk, ami biztonságot nyújt. Pedig az élet maga a változ...
Tovább olvasom →A Kontroll Keringőző Árnyéktánca
A kontroll. Ó, mily édes mámor, gondoljuk sokszor. Azt hisszük, kezünkben tartjuk a sorsot, a jövőt, mintha egy óramű pontosságával irányíthatnánk az eseményeket. Pedig a valóságban csupán egy illú...
Tovább olvasom →A Vágyakozás Szívárványhídja
A vágyakozás… nem mindig a hiány sötét gödre. Néha, a lélek mélyén ébredő sóvárgás nem más, mint egy szívárványhíd. Egy ív, ami összeköti a jelenünket azzal a potenciális jövővel, amivé válni hivat...
Tovább olvasom →Az Intuíció Selyem Fátyla
A bennem lakozó bölcsesség néha olyan, mint egy selyem fátyol. Finoman lebeg előttem, sejtelmesen fedi a valóságot, anélkül, hogy teljesen eltakarná. Sokáig azt hittem, ez a fátyol a köd, a zavarod...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Bíbor Pillangószárnya
Milyen gyakran szorítjuk ketrecbe a kíváncsiságunkat? Mondván, „nem illik”, „nem kéne tudni”, „minek az nekem?”. Pedig a kíváncsiság az a bíbor pillangószárny, mely a lélek kertjének legrejtettebb ...
Tovább olvasom →A Remény Halvány Hajnali Pírja
Néha úgy érzem, elvész a lényeg. Mintha egy végtelen homokóra alján ragadtam volna, a homokszemek pedig a múló pillanatok, amiket már sosem kapok vissza. A napok szürkévé válnak, a mosolyok fáradta...
Tovább olvasom →A Küzdelem Ezüstös Csigavonala
A Küzdelem. Gyakran démonizáljuk, sötét árnyként tekintünk rá, pedig valójában egy ezüstös csigavonal, mely önmagunk mélyére vezet. Néha azt hisszük, zsákutcába jutottunk, hogy a csiga lassan húzó ...
Tovább olvasom →A Ragaszkodás Fekete Obszidián Sziklái
Olyan régóta kapaszkodom. Mintha egy meredek, fekete sziklafalba kapaszkodnék, körmeim véresre dörzsölődtek, izmaim remegnek a fáradtságtól. Látom a völgyet, a lenti, zöldellő mezőt, ahol táncolhat...
Tovább olvasom →A Türelem Fehér Lótuszvirágai
A türelem néha olyan távolinak tűnik, mint a legfényesebb csillagok egy felhős éjszakán. Pedig ott vannak, ragyognak, csak éppen a mi türelmetlenségünk az, ami elhomályosítja őket. Emlékszem, egysz...
Tovább olvasom →A Szeretet Tüzes Opál Kövei
A szeretet. Sokszor láttam már mást mondani róla, mint amit a szívem súg. Azt mondják, a szeretet vak. Én inkább úgy látom, a szeretet tisztán lát. Látja a hibákat, a gyengeségeket, a fájdalmakat, ...
Tovább olvasom →