Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Lemondás Fluorit Levelei
A kertben jártam, figyelvén a hervadó leveleket. Tudtam, nem szomorúság ez, hanem a körforgás édes része. A lemóndásé. Olyan szó, mely sokszor fájdalmat rejt, mintha valamit elveszítenénk, de valój...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Füstkvarc Pora
Érzem, ahogy finom, szürkés por száll alá, beborít mindent. A megalkuvás füstkvarc pora ez, ami alattomos csendben szivárog be a legmélyebb zugokba is. Nem olyan, mint a büszkeség lazúrkő trónusa, ...
Tovább olvasom →A Belátás Tigrisszem Ösvénye
A belátás, az a pillanat, amikor a köd felszáll, és hirtelen meglátjuk az összefüggéseket. Nem egy villámcsapás, inkább egy lassú ébredés, mint amikor a reggeli napfény kúszik be a szobába. Emléksz...
Tovább olvasom →A Szomorúság Gyöngyház Kagylója
Néha úgy érzem, a szomorúság egy hatalmas, mély tenger, amely elnyel, és a felszínre engedni sem akar. Kétségbeesetten kapálózok a sötét vízben, de a hullámok csak egyre magasabbra csapnak. Ebben a...
Tovább olvasom →A Változás Serpentin Tekerődzése
A Serpentin, ez a kígyózó kő, gyakran ijeszt meg bennünket. Színében ott a természet ereje, a föld mélyének sötétje, a növekedés ígérete – és valami, ami sziszeg, ami eldobja régi bőrét, ami új for...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Obszidián Tükre
Hajnal volt, a nap sugarai még csak óvatosan kúsztak be az ablakon, de én már ébren voltam. Valami nyugtalanító érzés kavargott bennem, egyfajta nehezen definiálható hiány. Nem vágytam semmire konk...
Tovább olvasom →A Szétszórtság Rodokrozit Szilánkjai
Mindannyian hordozzuk magunkban a szétszórtság csíráit. Kicsi, rózsaszín rodokrozit szilánkok ezek, melyek elszórva hevernek a lelkünk mélyén. Egyszerre akarunk jelen lenni mindenhol, mindenben, el...
Tovább olvasom →A Kiszolgáltatottság Achát Gyökerei
Olykor, mikor a legvédtelenebbnek érezzük magunkat, az a pillanat hozza el a legmélyebb önismeretet. Mintha a lélek legrejtettebb kertjeit csak a kiszolgáltatottság vihara tudná feltárni. Nem a gye...
Tovább olvasom →A Remény Kvarc Pillangószárnya
Az emberi szív olykor olyan, mint egy poros padlás. Régi emlékek, elfeledett álmok, és a legmélyén ott lapul a remény is, mint egy apró, szürke lepkebáb. Nem látszik, nem hallatszik, de ott van, vá...
Tovább olvasom →A Jövő Ametiszt Ködfátyla
Oly sokszor próbáljuk meglesni a jövőt, kikutatni a sorsunk rejtett ösvényeit. Horoszkópokat olvasunk, kártyákat vetetünk, mintha a boldogságunk titka egy kristálygömbben rejlene. Pedig a jövő nem ...
Tovább olvasom →