Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Türelem Lazúrkék Csendje
Az idő folyton siet, rohan, elszáguld mellettünk, mintha egy soha véget nem érő versenyben lennénk mindannyian. Pedig a valódi győzelem néha épp abban rejlik, hogy megállunk. Hogy engedjük, hogy a ...
Tovább olvasom →A Kontroll Gránit Szürke Börtöne
Érzem a gránit hidegségét a tenyeremben. A kontrollé ez, ami szürke falakat emel körém, láthatatlan rácsokat fonva a gondolataim köré. Azt hiszem, biztonságot ad, amikor minden lépést előre megterv...
Tovább olvasom →A Szív Védelmének Korallzátonya
Néha, a legfényesebb napokon is, érezzük, ahogy a szívünk köré egy láthatatlan fal épül. Nem a félelem, nem a gyávaság, hanem épp ellenkezőleg: a túláradó szeretet védelme ösztönzi. Olyan ez, mint ...
Tovább olvasom →A Hiány Topáz Sárga Édessége
Néha, a legváratlanabb pillanatokban érkezik meg a hiány. Nem tolakodó, nem követelőző, csupán egy finom, topáz sárga édesség, mely elterül a szívünkben. Nem fájdalmas, inkább emlékeztető. Emlékezt...
Tovább olvasom →A Félelem Ambrózia Mézescsapdája
A félelem. Ó, mily édesen csábít a biztonság illúziójával! Ambrózia illatát árasztja, ígéri, hogy megóv a fájdalomtól, a csalódástól, a bukástól. Mézescsapda, melybe a lélek könnyen belesétál, abba...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Zafírkék Pillangói
A kíváncsiság. Oly sokszor elítéljük, mintha valami gyarló dolog lenne, ami az orrunkat mások dolgába üti. Pedig valójában zafírkék pillangók szárnya, ami a lélek mélyéről repül fel, hogy új tájakr...
Tovább olvasom →A Remény Halvány Opálfénye
A Remény... gyakran gondolunk rá úgy, mint valami ragyogó, mindent beragyogó jelenségre. Pedig sokszor nem az. Sokszor csupán egy halvány opálfény, ami épp csak pislákol a legsötétebb órákban. Emlé...
Tovább olvasom →Az Irigység Smaragd Zöld Kígyója
Az irigység egy kígyó, mely nem másokat, hanem önmagunkat marja. Smaragd zöld pikkelyei a vágyak csillogását tükrözik, de a szíve jéghideg, mérgező. Éva néni apró kertjében élte csendes, szürke éle...
Tovább olvasom →A Bizonytalanság Ezüst Szürke Pókhálója
A Bizonytalanság néha úgy kúszik be az életünkbe, mint egy finom, ezüstszürke pókháló. Szinte észrevétlen, mégis lassan behálóz, megkötöz, elnehezít. Épp egy hete, ahogy a naplementét figyeltem a t...
Tovább olvasom →A Ragaszkodás Ólomszürke Láncai
A park padján ültem, néztem a naplementét. Narancssárga és lila festékes ecsetvonások az égen. Mellettem egy idős hölgy ült, kezében egy kopottas fényképpel. Tekintete szomorú volt, de mégis valami...
Tovább olvasom →