Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Homokóra Fordított Órája
Vajon hány alkalommal álltunk meg az életünk homokórája előtt, és döbbentünk rá, hogy az idő megállíthatatlanul pereg? Hányszor kívántuk, bárcsak visszafordíthatnánk, újraélhetnénk egy pillanatot, ...
Tovább olvasom →Az Elfeledett Hajnal Színpadi Függönye
Léleknaplóm új lapján ma arról a finom fátyolról szeretnék mesélni, ami oly gyakran takarja el előlünk a reggelek friss ígéretét. Nem a sötétség, hanem az ismétlődés fátyla ez, a megszokás puha, ám...
Tovább olvasom →A Megszelídített Tükör Katedrálisa
Van, hogy eltévedünk. Nem az erdőben, nem a város zajos utcáin, hanem önmagunk labirintusában. Ott, ahol a gondolatok ágai eltorlaszolják a fényt, és a félelmek gyökerei megfogják a lépteinket. Eze...
Tovább olvasom →A Háló, Mely Szíveket Fog
Vajon észrevesszük-e valaha azt a láthatatlan hálót, mely minden létező között kifeszül? Nem drótokból vagy fonálból készült, hanem a kimondatlan szavak, az elrejtett gondolatok és a meg nem élt ér...
Tovább olvasom →A Hallgatásból Feslő Szimfónia
Mélyen lélegzem. A külvilág zaja elhal, mint távoli hullámok morajlása. Ma a hallgatásról szeretnék szólni, nem arról az ürességről, melyet a szavak hiánya hagy maga után, hanem arról a gazdag, ter...
Tovább olvasom →Az Elfeledett Élet Harmóniája
Mélyen lélegezve, lassan simulok a párnára, miközben a város távoli zaja mégis eljut hozzám, tompa morajként. Ezen az estén a gondolataim a csend felé vándorolnak, és nem az üresség felé, hanem a h...
Tovább olvasom →Az Elfeledett Rések Suttogása
Sokszor hisszük, hogy a lélek útja egy sima, polírozott felület, ahol a fejlődés egyenes vonalú, minden lépés kiszámítható. Pedig a lélek útja inkább egy ősi kőfalra emlékeztet, melyet az idő vasfo...
Tovább olvasom →Az Elfeledett Ritmus Suttogása
Mélyen bennünk, a szívkamrák csendjében, ott rejtőzik egy ősi ritmus. Nem az óra ketyegése, nem is a modern világ zakatolása, hanem egy mélyebb, organikus lüktetés, mely a Földdel, a Holddal, a csi...
Tovább olvasom →A Belső Erdő Elveszett Ösvényei
Léleknaplóm mai lapjára a csendbe írok, oda, ahol a belső erdő fái suttognak. Hányszor bolyongunk ezen a sűrű, néha félelmetes tájon, miközben azt hisszük, a külső világ labirintusait járjuk? A val...
Tovább olvasom →Az El nem Múlt Idő Szelíd Fénye
Minden lélek hordoz magában egy láthatatlan könyvtárat, melyben az idő nem lineárisan, hanem spirálisan tekergőzik. A könyvtár polcain nem lapulnak poros kötetek, hanem érzések, emlékek és még meg ...
Tovább olvasom →