Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Bátorság Aranyló Hajnala
Féltem. Nem a sötéttől, nem a magasságtól, hanem önmagamtól. A bennem rejlő potenciáltól, attól a lángtól, amely annyira világos, hogy vakít, ha nem tanulok meg bánni vele. Félénken kukucskáltam a ...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Borostyánfényű Csobogása
A tükörbe néztem, és nem a megszokott, kritikus szemekkel. Nem a ráncokat kerestem, nem a tökéletlenségeket. Ma valami más történt. Mintha egy fátyol lebbent volna fel, és megláttam volna azt a nőt...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ólomkristály Csillagai
Éjjel van. A kert sötétjében ülök, a csillagok halványan pislákolnak a fátyolos égbolton. Ma a kétely kopogtatott nálam. Nem a megszokott, gyötrő, éles hangon, hanem egyfajta finom, suttogó szorong...
Tovább olvasom →A Lemondás Édes Nektárja
Olyan ez, mint amikor a telihold fényében meglátod a kerted legszebb rózsáját, és tudod, hogy reggelre elhervad. Meg akarod menteni, le akarod vágni, vázába tenni, hogy tovább éljen. De a szív mély...
Tovább olvasom →A Bizalom Borostyán Szárnya
Milyen nehéz is átadni magunkat az ismeretlennek, rábízni magunkat egy láthatatlan erőre! Pedig a bizalom nem más, mint a szívünkbe ültetett mag, amely napfényt és esőt kíván, hogy gyökereket eress...
Tovább olvasom →Az Illúziók Kék Palástja
Annyiszor hisszük, hogy látjuk a világot, ahogy az valójában van. Pedig a valóság csupán egy vetítés, egy szűrő, melyen keresztül a saját tapasztalataink, félelmeink és vágyaink torzítják a képet. ...
Tovább olvasom →A Küzdelem Áldott Szikrája
A küzdelem. Sokszor átokként éljük meg, terhes teherként, mely lehúz a mélybe, elszívja energiánkat. Pedig a küzdelem, ha jól értelmezzük, nem a bukás, hanem a növekedés katalizátora. Emlékszem, eg...
Tovább olvasom →Az Öröm Törékeny Opál Kelyhe
Az öröm, az a tünékeny, sosem teljesen birtokolható állapot. Olyan, mint egy opál kelyhe, melyben a szivárvány minden színe játszik, de ha túl erősen markoljuk, a fénye tompul, a törékenysége pedig...
Tovább olvasom →A Hiány Rubin Vörös Kútja
A hiány. Olyan, mint egy rubin vörös kút a lelkünk mélyén, melynek aljáról sosem tudjuk igazán felmérni, mit hiányolunk. Nem mindig egyértelműen valaki, vagy valami. Néha egy érzés, egy lehetőség, ...
Tovább olvasom →A Szótlanság Gyógyító Csendje
Oly sokszor keressük a válaszokat a zajban, a szavak özönében, a mások által megfogalmazott igazságokban. Pedig a legmélyebb bölcsességek a csendben rejtőznek. Emlékszem, egyszer egy hegyi kolostor...
Tovább olvasom →