Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Remény Halvány Napkoronája
Volt egyszer egy asztrológus, aki a hegytetőn élt, távol a város zajától. Nem a csillagok jövőbeli állását kutatta szüntelenül, hanem a hozzá érkező emberek tekintetében lévő kérdéseket. Egy nap eg...
Tovább olvasom →A Személyiség Topáz Álarcának Repedései
Oly sokáig viseltük, ezt a gondosan csiszolt, topázfényű álarcot. A tökéletesség álarcát. Azt hittük, védelmet nyújt a világ ítéletei elől, elrejti azokat a részeket, amiket gyengének, sebezhetőnek...
Tovább olvasom →A Szótlanság Aranyló Fátyla
Volt egyszer egy festő, aki elvesztette a hangját. Nem betegség vette el tőle, hanem valami mélyebb, rejtélyesebb. Egy napon egyszerűen nem tudott többé megszólalni. Először kétségbeesett, hiszen h...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Smaragdzöld Ösvényei
Olykor, mintha sűrű, fekete tinta ömlene a szívünkbe, elszínezve minden gondolatot, minden emléket. Ez a tinta a sérelem, a megbántás, a ki nem mondott szavak mérgező elegye. A gyógyulás útján, sok...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Borostyánszínű Fénye
Oly sokszor keressük a tökéletest, a hibátlant, a makulátlant. Vágyjuk, hogy simára csiszoljuk életünk minden egyes szegletét, elfedve a karcokat, repedéseket. Mintha az értékünk a hibátlanságban r...
Tovább olvasom →A Bizalom Türkiz Érintése
Néha, mint most is, érzem, ahogy a szkepticizmus szürke köde kúszik a szívembe. Nem a világban kételkedem, hanem saját magamban. Képes vagyok-e? Érdemes vagyok-e? Vajon helyes úton járok? Ismerős k...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ezüst Szövevénye
A holdfény ezüstszálai belekapaszkodtak a hajamba, ahogy a kertben sétáltam. Felettem a Tejút végtelen spirálja húzódott, bennem pedig a kétség mérgező indái tekeregtek. Vajon jó úton járok? Vajon ...
Tovább olvasom →A Félelem Ónix Suttogásai
Az éjszaka csendjében, mikor a világ álomba merül, hallani vélem a félelem suttogásait. Nem hangosak, nem követelőzőek, mégis ott vannak, mint az ónix kő rideg érintése a bőrön. Megkérdőjelezik a l...
Tovább olvasom →A Változás Krizolit Pillangóének
A múlandóság tánca benne rejlik minden egyes lélegzetvételben, minden egyes napfelkeltében. Pedig oly sokszor kapaszkodunk a biztonság látszatába, a tegnapba, a megszokottba, mintha az idő egy álló...
Tovább olvasom →A Vágy Opálfényű Kertje
A vágy, sokszor démonizált terület. Pedig nem ellenség, csupán egy iránytű, mely a Lélek legmélyebb kertjének kapujához vezet. Nem a birtoklás kétségbeesett görcse, hanem a virágok illata, a gyümöl...
Tovább olvasom →