Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Megalkuvás Rozsdabarna Ketrece
A régi ház padlásán találtam rá. Egy apró, rozsdabarna ketrec volt, olyan, amibe régen kanárikat zártak. Üres volt, a drótjai kopottak, a festék peregni készült. Megfogtam, és furcsa érzés fogott e...
Tovább olvasom →Az Áldozatvállalás Lila Akác Virágfüzére
A kert végében állt a lila akác, virágai szinte földig értek, egy illatos függönyt alkotva. Régi kert volt ez, sok titkot őrzött, s a lila akác különösen is. Úgy tartották, aki alatta álmodik, anna...
Tovább olvasom →A Lelkesedés Citrin Sárga Lángja
A lelkesedés... sokszor olyan, mint egy futótűz. Felgyullad bennünk valami iránt, egy gondolat, egy projekt, egy ember iránt, és a lángok magukkal ragadnak. Emlékszem, egyszer egy idős kertész mesé...
Tovább olvasom →A Mindennapiság Szürke Selyemkendője
Oly sokszor keressük a spirituális élményeket a hegycsúcsokon, az ősi templomok romjai között, vagy a meditációs elvonulások csendjében. Azt hisszük, csak a különleges helyek és események hozhatják...
Tovább olvasom →A Megérzés Selyem Fehér Fonalai
A megérzés... olyan, mint egy selyemfehér fonalgombolyag, ami ott lapul a szívünk mélyén. Nem látjuk tisztán, de érezzük a finom érintését, a halk rezdülését, ha a helyes irányba indulnánk. Sokszor...
Tovább olvasom →A Büszkeség Jáspis Vörös Falai
A büszkeség. Nem az az egészséges önbecsülés, mely a szívből fakad, hanem az a rideg, jáspis vörös fal, melyet magunk köré emelünk, hogy ne lássák a sebezhetőségünket. Mintha egy ódon várban élnénk...
Tovább olvasom →A Felszínesség Gyöngyház Hamis Csillogása
A tükörképek bűvöletében élünk. Tökéletesre csiszoljuk a felszínt, elrejtve a repedéseket, a ráncokat, az árnyakat. Mintha az értékünk azon múlna, milyen képet vetítünk a világra. De mi történik, h...
Tovább olvasom →A Kételkedés Kőszürke Ködfátyla
A hegytetőn álltam, a völgyek ködbe burkolóztak. Tudtam, hogy az ösvény ott vezet tovább, lefelé, az ismeretlenbe. De a köd sűrű volt, hideg, és a kétely megmarkolt, mint egy jeges kéz. Mi van, ha ...
Tovább olvasom →A Bizalom Aranyló Nektárja
A bizalom... olykor törékenyebb, mint a harmatcsepp a pókfonálon. Könnyen elillan, egyetlen hűtlenség szele is elég ahhoz, hogy nyoma se maradjon. Pedig olyan, mint az aranyló nektár, édes és táplá...
Tovább olvasom →Az Önvaló Obszidián Fekete Tükre
Néha a lélek mélyére kell nézni, oda, ahol a fény már nem hatol át. Nem a ragyogó, napfényes ösvényekre kell tekintenünk, hanem a sötét, csendes barlangokba, ahol az önámítás illúziói szertefoszlan...
Tovább olvasom →