Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Elfogadás Holdkő Kapuja
A tökéletesség illúziója olyan, mint a tükör által vetett képmás. Gyönyörű, hívogató, mégis hideg és megfoghatatlan. Mindannyian vágyunk rá, hogy hibátlanok legyünk, elfeledve, hogy éppen a tökélet...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Bíbor Pillangó Szárnya
A kíváncsiság… sokszor félve közeledünk hozzá, mintha egy tiltott gyümölcs lenne, ami megmérgezheti a lelkünket. Pedig a kíváncsiság az, ami elvezethet a mélyebb megértéshez, önmagunk és a világ re...
Tovább olvasom →A Félelem Páva Tollainak Színei
A félelem – oly sokszor festjük feketének, a sötétség lényének, mely elnyeli a fényt. Pedig ha igazán szembenézünk vele, meglátjuk a páva tollainak vibráló színpompáját. Mindegyik szín egy-egy lehe...
Tovább olvasom →A Ragaszkodás Kék Zafír Kalitkája
Azt hittem, a ragaszkodás a szeretet bizonyítéka. Minél erősebben tartok valamit, valakit, annál inkább kimutatom az iránta érzett lángot. Évekig éltem ebben a tévhitben, egy kék zafír kalitkába zá...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Aranyló Fonalai
Néha úgy érzem, az élet egy hatalmas, kusza gombolyag, tele kibogozhatatlan csomókkal. Ezek a csomók a sérelmek, a fájdalmak, a régi, soha el nem engedett haragok. Szívünkben hordozzuk őket, mint n...
Tovább olvasom →Az Irigység Zöld Jégvirágai
Az irigység... különös vendég a szívben. Nem olyan harsány, mint a harag, nem olyan nyilvánvaló, mint a félelem. Csendesen kúszik be, mint a zöld jégvirágok az ablaküvegen, és lassan beborítja a ki...
Tovább olvasom →A Kiszolgáltatottság Ezüst Hálója
Néha úgy érzem, pókfonál vékony, ezüst háló borít be. Nem szorít, nem fojtogat, de minden mozdulatomat követi, finoman jelezve, hogy mennyire ki vagyok szolgáltatva a világnak, a sorsnak, a láthata...
Tovább olvasom →A Hamis Remény Ólom Pillái
Tudjátok, néha a remény is lehet ártó. Nem maga a remény, mint energia, hanem az, amit mi belelátunk, amivé mi formáljuk. Különösen akkor, ha az igazság helyett a kényelmes illúziót választjuk. Az ...
Tovább olvasom →A Büszkeség Obszidián Tornya
Álltam a torony tövében, éjfekete, sima, áthatolhatatlan obsidiánból épült. Ez volt a Büszkeség tornya, melyet én magam emeltem, kő kövre, szilárd meggyőződésekből, jogosnak vélt sikerekből, soha m...
Tovább olvasom →A Nostalgia Óceánkék Pillangói
Néha, egy hűvös őszi estén, mikor a szél régi emlékeket hoz az ablakomhoz, látom őket. Óceánkék pillangók cikáznak a homályban, mindegyik egy-egy elveszett pillanat, egy elmúlt nyár, egy elfelejtet...
Tovább olvasom →