Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Vágy Opál Színű Tükrei
A vágyak sokszínű opálokként csillannak fel bennünk, mindegyik más-más jövőt tükröz, ígér. Néha ragyogó paloták, máskor rejtett, sötét barlangok képei vibrálnak bennük. De vajon a tükörkép valóságo...
Tovább olvasom →A Bizalom Rubin Vörös Fénye
A bizalom. Olyan törékeny, mint a harmatcsepp a pókhálón, mégis olyan erős, mint a legősibb hegyek gyökerei. Keressük, áhítozzuk, de oly gyakran tartjuk bezárva egy rubinnal ékesített, ámde belül ü...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Hamuszürke Lepkei
Azt mondják, a kompromisszum az élet sója. De mi van akkor, ha a kompromisszum hamuvá égeti a szívünkben szunnyadó tüzet? Mi van akkor, ha az apró engedmények, melyeket nap mint nap teszünk a külvi...
Tovább olvasom →A Kiszolgáltatottság Ezüst Pókhálója
A kiszolgáltatottság… egy finom, ezüst pókháló, ami észrevétlenül fonja be a szívünket. Nem a félelem éles karmolása, nem a harag forrongó lávája. Sokkal csendesebb, sunyibb. Akkor érezzük igazán, ...
Tovább olvasom →Az Elengedés Gyöngyház Kapuja
Észrevettem magamon, ahogy egy régi sérelmet forgatok a szívemben, mint egy kavicsot a számban. Nincs íze, csak a jelenlétével emlékeztet egy elmúlt pillanatra, amikor a fájdalom gyökeret eresztett...
Tovább olvasom →A Remény Kék Pillangószárnya
A régmúlt idők ködéből emelkedik fel a legenda, mely szerint a remény egy kék pillangó szárnyán érkezik. Nem harsányan, nem követelve figyelmet, csupán egy halk rezdülésként, a szív legmélyén. Évek...
Tovább olvasom →A Ragaszkodás Ólomsúlyú Horgonya
Hajnali fényben ébredtem, a Nap épphogy megsimogatta az ablakpárkányt. Egy régi álom képei kavarogtak bennem, egy elhagyott tengerpart, ahol a hullámok ólomszínű horgonyokat mostak partra. Minden h...
Tovább olvasom →A Büszkeség Lila Ködfátyla
A büszkeség, az a lila ködfátyol, mely olykor beborítja a lelkünk tájait. Nem az a fajta egészséges önbecsülés, ami a belső értékünk ismeretéből fakad, hanem az a vak, önző meggyőződés, miszerint j...
Tovább olvasom →A Félreértés Ólomkristály Palotája
A félreértés… Olyan, mint egy ólomkristály palota, melynek falai a kimondatlan szavak homályából épülnek. Minden torz tükörképet mutat, elferdít, megtéveszt. Egyszer egy idős asszony ült a folyópar...
Tovább olvasom →A Hála Holdfény Szőtte Fátyla
Tudom, a szív néha olyan, mint egy elhagyatott vár. Falai magasak, ablakai bezárva, belül pedig csend honol, amit csak a lemondás visszhangjai törnek meg. Keressük a boldogságot, a sikert, a szeret...
Tovább olvasom →