Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Szétszóródott Erő Visszhangja
Léleknapló bejegyzésem ezúttal egy olyan belső állapothoz vezet, ami sokunk életében felbukkan, mégsem beszélünk róla eleget: a szétszóródott erő érzéséhez, ahhoz a halk zúgáshoz, ami a háttérben f...
Tovább olvasom →Az Elrejtett Várakozás Fuvallata
Ahány út, annyi várakozás. Nem a sietős, türelmetlen idegességre gondolok, ami a dugóban vagy egy sorbanállás közben kerít hatalmába. Hanem arra a mélyebb, szinte láthatatlan rétegére, ami a lelkün...
Tovább olvasom →A Hajnal Előtti Árnyék Tánca
Mélyen lélegzem, ahogy a hajnal első halvány vonala áttöri a horizontot, és elmémben egy régi történet elevenedik meg. Egy történet, mely a félelemről szól, nem is annyira a sötétségtől való félele...
Tovább olvasom →Az Elrejtett Könnyek Fényes Harmata
Léleknapló. Van úgy, hogy a világ zajában elveszítjük a csendet, amiben a legtisztább hangok születnek. Nem a fülünkkel halljuk őket, hanem a szívünk rezdülésein át. Ma reggel, amikor a nap első su...
Tovább olvasom →A Várakozás Aranyhomokjának Íze
Vajon hány alkalommal éltük át azt az édes-keserű érzést, amikor az idő végtelennek tűnő folyója csak lassan, szinte szándékosan cipeli magával a vágyott pillanatot? A várakozás, ez a rejtélyes áll...
Tovább olvasom →A Szétszóródás Édes Melankóliája
Ma reggel a konyhában, ahogy a kávém gőze felszállt, egy különös érzés kerített hatalmába. Nem a megszokott fáradtság vagy a nap kihívásainak előérzete volt ez, hanem valami sokkal diffúzóbb, mégis...
Tovább olvasom →Az Elengedés Fényes Leple
Ma reggel egy különös találkozás ébresztett rá az elengedés mélységeire. A teraszomon, a kávém gőzölgő illatában, egy apró, szürke kismadár vergődött a bezárt ablaküveg előtt. Türelmetlenül próbált...
Tovább olvasom →A Csendben Rejlő Ébredés Hangja
Léleknapló. Valaha azt gondoltam, a csend az üresség szinonimája. Egy tátongó űr, amit muszáj betölteni, zajjal, gondolatokkal, szavakkal. Mintha féltem volna attól, ami előbukkan, ha ...
Tovább olvasom →A Hálátlan Idő Csillámpora
Sokszor érezzük úgy, hogy az idő a legádázabb ellenfelünk. Rohanni kényszerít, elrabolja a pillanatokat, és hideg karjában tart minket, miközben azt suttogja: „Késő van.” Ez a fajta félelem, a lema...
Tovább olvasom →A Megálmodott Valóság Hajnala
Van, amikor a lélek álmodik. Nem az éjszakai, homályos képekkel teli álomra gondolok, hanem arra a mélyebb, belső látomásra, amely a szívből fakad, és a jövő magjait hordozza. Ezt az álmot nem mind...
Tovább olvasom →