Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Félelem Suttogó Árnyékkertje
A félelem… sokszor látom, ahogy kerteket épít bennünk. Magas falakat emel, sötét árnyékokat fest, és minden egyes aggódó gondolat egy újabb, fullasztó virág a kertben. Valamikor régen, egy magányos...
Tovább olvasom →A Vágy Suttogó Szívárványai
A vágy néha olyan, mint egy suttogó szivárvány. Egy halvány ígéret a távolban, ami színekkel festi meg a horizontot, még mielőtt az eső teljesen elállna. Kergetjük ezt a délibábot, remélve, hogy a ...
Tovább olvasom →A Gyanakvás Obszidián Szilánkjai
Éjszaka volt, a telihold ezüst leplet borított a kertre. Egy árnyékot láttam suhanni a rózsabokrok között. Rögtön a gyanakvás mérge kezdett forrni bennem. Ki lehet az? Mit akarhat? Talán be akar tö...
Tovább olvasom →Az Egység Rubin Vörös Fonala
Tegnap egy idős néni botladozott előttem a piacon, hatalmas kosárral a kezében. Láttam, hogy alig bírja, kínlódik. A bennem lakozó kisördög azonnal megszólalt: "Nincs időd ilyesmire, sietned k...
Tovább olvasom →A Zaj Gyöngyszínű Csendje
Mindannyian keressük a csendet. Elvonulunk a természetbe, meditálunk, lekapcsoljuk a telefonunkat. Pedig a valódi csend nem a külső zaj elnémításában rejlik, hanem abban a képességben, hogy megláss...
Tovább olvasom →Az Igazság Zöld Smaragdja
A tükörbe néztem, de nem a fizikai valóm tükröződött vissza. Egy mély, ismeretlen szem bámult rám, telis-tele kérdésekkel, vágyakkal, és egy soha el nem múló szomjjal. A szomj az igazságra. Oly sok...
Tovább olvasom →Az Elengedés Ezüst Harmatcseppjei
A ragaszkodás néha olyan, mint a borostyán, ami szépségesen befon egy fát, de végül elfojtja. Nem gonoszságból teszi, hanem mert egyszerűen nem tud elengedni. Én is ilyen borostyán voltam sokáig, g...
Tovább olvasom →Az Illúziók Opálfényű Leple
Oly sokáig hittem, hogy a boldogság egy fix pont, egy elérhető cél, valami, ami a birtokomban lehet, ha elég keményen dolgozom érte. Évekig kergettem ezt a délibábot, miközben a valóság lassan elsz...
Tovább olvasom →Az Elvárások Óceánkék Börtöne
Az elvárások… óceánkék börtönünk. Mély, végtelen víz, mely látszólag szabadságot ígér, ám a valóságban lehúz a mélybe. Megfulladunk benne, anélkül, hogy tudnánk, ki zárta ránk. A szüleink? A társad...
Tovább olvasom →Az Önvádlás Ólom Súlya
Érezted már, ahogy az önvádlás ólomsúlya rázuhan a lelkedre? Mintha egy láthatatlan kéz szorítaná össze a szívedet, és a levegő is nehezen járna. Én igen. Sokáig éltem ebben a fogságban, ahol a múl...
Tovább olvasom →