Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Bánat Selyem Sárkányai
A bánat… sokszor egy szürke ködnek látjuk, ami beborít mindent. De mi van, ha nem köd, hanem selyem? Selyemszálakból szőtt, hatalmas sárkányok, amik a lelkünk egén repülnek? Minden egyes szál egy e...
Tovább olvasom →A Kudarcnak Lila Akác Illata
Azt mondják, a kudarc keserű ízű, mint a csalánméz. De én azt tapasztaltam, hogy a kudarcnak lila akác illata van. Emlékszem, egyszer, mikor még kezdő kertész voltam, elhatároztam, hogy lila akácot...
Tovább olvasom →A Jövő Kagylóhéjának Gyöngyházfénye
Néha úgy érzem, mintha a jövő egy hatalmas, ismeretlen tenger lenne, melynek partján állok. A lábamnál apró kagylók hevernek, mindegyikük egy-egy lehetőség, egy-egy elágazás, egy-egy meg nem élt pi...
Tovább olvasom →A Túlzás Aranyozott Börtöne
A napfény szilánkjai táncoltak a víz felszínén, ahogy a kis csónak ringatózott a tavon. Ebben a csónakban ültem én, és próbáltam megérteni a lélek mélyén rejlő túlzás csábító, ámde végzetes erejét....
Tovább olvasom →A Kételkedés Tejfehér Köde
Valamikor réges-régen, egy sosemvolt kolostor kertjében élt egy idős szerzetes, aki arról volt híres, hogy sosem kételkedett semmiben. Nem a hit vakbuzgalmával, hanem a szív mélyéből fakadó bizonyo...
Tovább olvasom →A Türelem Gyöngyház Létrája
A türelem olykor elillan, mint a reggeli köd a nap első sugaraira. Kapkodunk, siettetünk, követelünk, mintha az univerzum tartozna nekünk valamivel. Pedig a teremtés lélegzete a türelemben rejlik. ...
Tovább olvasom →A Harag Kőszívének Repedése
A harag, az az izzó kőszív, mely mellkasunkban dobogva mérgezi vérünket. Sokáig azt hittem, legyőzhetetlen, egy szikla, melyet a sérelmek hullámai formáltak tökéletesen rideggé. Kőkeményen őriztem ...
Tovább olvasom →Az Önbizalom Gyöngyház Szárnyai
Olykor a lélek kertjében elvadulnak a gyomok. A kétely sűrű bozótja fonja be az Önbizalom gyenge hajtását, elzárva a fényt, a növekedés lehetőségét. Évekig dédelgettem egy ilyen sötét zugot a szíve...
Tovább olvasom →A Lelkesedés Borvirágos Pergője
A lelkesedés. Milyen könnyen fellobban, és milyen hamar el is hamvadhat. Olyan, mint a borvirág, ami egyetlen nyári éjszakára bontja ki tökéletes szépségét, hogy aztán hervadtan hulljon a porba. Fi...
Tovább olvasom →A Magány Borostyán Szemének Tüzében
A magány… sokan sötét börtönnek látják, elkerülendő, félelmetes helynek, ahol a lélek elsorvad a visszhangok közt. Pedig a magány néha maga a szentély, ahol igazán hallhatjuk meg a szívünk dobbanás...
Tovább olvasom →