Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Hiány Lila Akácvirágai
A hiány. Olyan, mint a lila akác, ami egy elhagyatott udvaron kapaszkodik fel a roskadozó kerítésre. Gyönyörű, illatos, mégis a mulandóság, a veszteség szimbóluma. Évekig éreztem ezt a hiányt, egy ...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Gyöngyház Pillangószárnya
A kertemben ültem, figyelve a pillangókat. Egy apró, sérült szárnyú lepke vergődött a levendula bokorban. Nem tudott repülni, csak kínlódott a földön. Megszántam. Óvatosan a kezembe vettem, s ahogy...
Tovább olvasom →A Bátorság Napfonat Aranypora
Valahol mélyen, a Solar Plexus-ban, ott ahol a Napfonatunk aranyló energiája pulzál, lakozik a bátorság. Nem az a harsány, hősködő fajta, ami kardot ránt és sárkányokat győz le. Hanem az a csendes,...
Tovább olvasom →A Remény Szívszínű Hajnala
A tegnap szürke fátyla még nehezen oszlik a lelkem felett. Úgy érzem, mintha egy láthatatlan súly húzna a föld felé, a bizalom virágai pedig elhervadtak bennem. Pedig tudom, a lélek kertjét folyama...
Tovább olvasom →A Kontroll Aranyozott Ketrece
A napfény mosta a szobát, arany csíkokat festve a padlóra. Én pedig, ahelyett hogy engedtem volna átjárni magamon ezt a könnyed, áldott pillanatot, görcsösen szorítottam a kezemben egy képzeletbeli...
Tovább olvasom →A Megbánás Bíborló Alkonyatja
A megbánás… Milyen furcsa érzés is ez. Nem a bűntudat éles, szúró fájdalma, nem is a szégyen forró pírja az arcon. A megbánás inkább egy mély, lassan lenyugvó alkonyathoz hasonlít. Egy bíborba és m...
Tovább olvasom →A Türelem Mézszínű Fénykapui
Sokat tanultam az elmúlt időszakban, sok mindent megértettem, de a türelem… Ó, a türelem! Az az édes, mégis néha keserű méz, aminek lassan kell csordogálnia, hogy átjárja a szívünket. Néha azt hisz...
Tovább olvasom →A Szótlanság Bíbor Ametisztje
Volt egyszer egy idős remete, aki a hegyek között élt teljes magányban. Nem szólt senkihez, nem hallgatta senki szavát. Sokak szerint azért választotta ezt az életet, mert egykor szerelmes volt, de...
Tovább olvasom →Az Önvaló Fehér Galambtollai
A megfelelés terhe néha olyan, mint egy ólomsúly a szárnyakon. Érezzük, hogy repülni kellene, szárnyalni az önvalónk magasságába, de a társadalmi elvárások, a szülői álmok, a párkapcsolati kompromi...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ködbe Veszett Iránytűje
Oly sokszor érezzük, hogy elveszünk a kétely sűrű ködében. Mintha a belső iránytűnk megbolondult volna, összezavarva minden lehetséges ösvényt. A kétség nem a félelem testvére, hanem annál sokkal a...
Tovább olvasom →