Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Túlélés Gránát Vörös Sebei
A túlélés néha olyan, mint egy gránátalma. A ragyogó, mélyvörös külső mögött ott rejtőznek a magok, mindegyik egy-egy sebhely, egy-egy emlék a küzdelemről. Az én gránátalmám is érett már. Sokat vág...
Tovább olvasom →A Szorongás Lepidolit Suttogásai
Éreztem a szorítást a mellkasomban, mintha egy láthatatlan kéz préselné össze a tüdőmet. A szorongás volt az, újra itt járt. Mint egy árnyék, ami leselkedik a fény peremén, és váratlanul elnyel. Pr...
Tovább olvasom →Az Áldozat Jáspis Alakjai
Az áldozat. Milyen nehéz szó. Nem a mártíromság öntelt póza, hanem az a finom, alig észrevehető jáspis-vörös árnyalat, ami beszivárog a kapcsolatainkba. Mindannyian áldozunk. Időt, energiát, vágyak...
Tovább olvasom →A Remény Akvamarin Szirmai
Évekig kerestem a Reményt, mint valami elveszett ékszert. Tudtam, hogy valahol ott van, de mindig elillant, mielőtt megérinthettem volna. Azt hittem, a jövőben leledzik, a sikerekben, a beteljesült...
Tovább olvasom →A Félreértés Opál Ködfátyla
Néha azt hiszem, a szavak, amiket olyan gondosan válogatunk, mintha a legfinomabb selyemszálakat fűznénk egymás mellé, valójában csak opálködöt szőnek. Mindenki mást lát benne, mást ért, attól függ...
Tovább olvasom →Az Elvárások Obszidián Falai
Az elvárások sötét, tükröződő falai. Obszidiánból épülnek, kemények és ridegek. Mindenki falakat emel, önmaga köré is, mások köré is. Észrevétlenül rakjuk a köveket, egy-egy "Neked ezt kéne......
Tovább olvasom →A Döntés Topáz Kereszteződése
Az utak elágazásánál álltam, mint egy vándor, aki elvesztette az iránytűjét. Nem féltem a sötéttől, sem a vadon zajaitól, de a döntés súlya bénított meg. Mindkét ösvény csábító képeket vetített elé...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Türkiz Pillanatai
A régi könyvek poros polcai között találtam rá egy kis, türkiz színű dobozkára. Nem volt rajta zár, sem felirat, mégis éreztem, hogy valami fontosat rejt. Tudtam, hogy nem szabad kinyitnom. Valami ...
Tovább olvasom →A Hit Agyag Edényei
Az ember hajlamos a bizonyosságot kőbe vésni, pedig az élet egy folyó, mely új medreket váj. A hit, a remény, a szeretet – mind törékeny edények. Nem kőből vannak, hanem agyagból, melyet a tapaszta...
Tovább olvasom →A Hála Arany Méhkasa
A hála. Oly könnyen elfelejtett erény a mindennapok zajában. Pedig a szív mélyén arany méhkas rejtőzik, tele édes nektárral, csak épp elzárjuk a külvilág zajától, a panaszok mérgétől. ...
Tovább olvasom →