Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Türelem Labradorit Lépcsői
A türelem olykor a leghosszabb út, melyet bejárunk önmagunkhoz. Emlékszem, mikor a kis folyó partján ültem, s vártam, hogy az áradás leapadjon. Mérgelődtem, hogy a tervem, a túlsó part elérése megh...
Tovább olvasom →A Félelem Holdkő Béklyói
A félelem. Olyan, mint egy csillogó, ámde hideg holdkő béklyó, ami lassan, észrevétlenül fonja be a bokáinkat, majd kúszik feljebb, a szívünket célozva. Eleinte alig érezzük, talán csak egy enyhe h...
Tovább olvasom →A Megértés Fluorit Szivárványhídja
Néha a szavak elakadnak, mint egy elhagyatott szekér a sáros úton. Nem jutnak el a címzetthez, visszhangoznak csak a mi bensőnkben, növelve a zűrzavart. Mintha a Hold szeszélyes fényében próbálnánk...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Sugilit Fényalagútja
A megbocsátás... oly sokszor halljuk a szót, mintha egy egyszerű cselekedet lenne, egy pipa a lelki teendők listáján. Pedig sokkal inkább egy fényalagút, melynek mélyén ott ragyog a szabadság. Emlé...
Tovább olvasom →A Bizalom Türkiz Forrásának Vize
Néha úgy érzem, a világ egy kimeríthetetlen kút, tele lehetőségekkel, szeretetreméltó emberekkel és váratlan ajándékokkal. De valahol mélyen, legbelül, ott lapul a félelem. A félelem attól, hogy a ...
Tovább olvasom →A Kreativitás Karneol Lángjai
A múzsa néha olyan, mint egy szeszélyes macska. Körülöttem ólálkodik, dorombol, de sosem engedi, hogy teljesen megérintsem. Napokig ültem a vászon előtt, üres ecsettel a kezemben, és éreztem, ahogy...
Tovább olvasom →Az Áldozat Jáspis Álarcának Repedései
Sokáig hittem, hogy az áldozat nemes. Hogy az adás, a lemondás tesz igazán értékessé. Mint egy jáspis álarc, hordtam ezt a meggyőződést, büszkén mutatva kifelé a mártírkodás szépen csiszolt felszín...
Tovább olvasom →A Kételkedés Ametiszt Tövisei
A bizalom rózsakertjében sétáltam, amikor megakadt a tekintetem egy különös bokron. Sötétlila virágok borították, de a szirmok helyett éles tövisek meredtek az ég felé. Éreztem, ahogy egy szúrás be...
Tovább olvasom →Az Elszigeteltség Kék Jégvirágai
Olykor, mint egy éles téli szél, hasít belénk az elszigeteltség érzése. Nem a fizikai magány az, amikor távol vagyunk szeretteinktől, hanem az a mély, benső érzés, hogy senki sem ért igazán. Mintha...
Tovább olvasom →A Remény Obszidián Szárnycsapásai
A remény – sokszor nézzük a felszínt, a rózsaszín álmot, ami elvakít. Pedig a valódi remény nem a könnyedségben, hanem a mélységben születik. Az obszidiánban, a vulkáni üvegben, ami a legmélyebb tű...
Tovább olvasom →