Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Irigység Sárkány Zöld Szeme
A hegytetőn álltam, ahonnan a völgy apró házai mézeskalács faluknak tűntek. Egyikük ablakában fény gyúlt, majd egy másikban, és egy harmadikban is. Mindegyikben egy élet, egy történet, egy öröm, va...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Bíbor Pillangószárnya
A kíváncsiság sokszor démonként lebeg felettünk, sötét szárnycsapásokkal fenyegetve a nyugalmunkat. Pedig a kíváncsiság nem ellenség, csupán egy útjelző, egy lámpás a sötétben. Emlékszem, egy régi ...
Tovább olvasom →A Tehetetlenség Óceánzöld Könnye
Éreztem már a tehetetlenség fullasztó súlyát, mint egy óceánzöld könnycseppet, mely a torkomon akadt. Ott ragadt, nem tudtam lenyelni, sem kiköpni. Néztem a világot, ahogy a dolgok történnek, akara...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Krizantém Aranypora
Oly sokáig harcoltam a hullámokkal, dühösen csapkodtam a víz felszínét, mert nem úgy törték meg, ahogy én elvártam. Panaszkodtam a szélnek, amiért nem a vitorláimba fúj, hanem arcba vág. Aztán egy ...
Tovább olvasom →A Félelem Szívtelen Kőfaragója
A félelem, az a szívtelen kőfaragó, aki éjjel-nappal dolgozik rajtunk. Minden apró vonás, minden mélyedés, minden szöglet, amit látunk magunkon, az ő munkája. Eleinte csak finom, alig észrevehető v...
Tovább olvasom →A Ragaszkodás Fonnyadt Lótuszvirágja
A karmikus visszhangok néha úgy verődnek vissza életünk falairól, mint egy rég elfeledett dallam. És néha, a legnagyobb tanulságok pont abban rejlenek, amit görcsösen, majdhogynem fulladozva markol...
Tovább olvasom →A Türelem Kaktuszvirágának Tüze
A türelmetlenség forró homokja égeti a talpam. Olyan gyorsan szeretnék eljutni a célomhoz, a beteljesülés oázisához. Kapkodok, siettetek, és közben elfelejtem élvezni az utat, a tanulságokat, amike...
Tovább olvasom →A Szétszórtság Borostyán Szilánkjai
A nappalok egyre rövidebbek, az esték sűrűbb fátylat borítanak a tájra. Ahogy a természet készül a pihenésre, úgy érzem, lelkem is egyre inkább szétszóródik. Mintha borostyánná dermedt volna minden...
Tovább olvasom →A Béklyózott Akarat Selyemfonala
Éreztem, ahogy a napfény megsimogatja arcomat, mégis fázott a lelkem. Fázott a tehetetlenségtől, attól a bénító érzéstől, hogy nem én irányítom a saját életem hajóját. A sors szeszélyes hullámain h...
Tovább olvasom →A Büszkeség Porcelán Trónusa
A magasba tornyosuló hegycsúcsok között megbúvó elhagyatott kolostorban élt egykor egy szerzetes, akit elvakított a saját tudása. Napjait imádság helyett ősi tekercsek tanulmányozásával töltötte, m...
Tovább olvasom →