Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Elvárások Obszidián Falai
Az elvárások sötét, tükröződő falai. Obszidiánból épülnek, kemények és ridegek. Mindenki falakat emel, önmaga köré is, mások köré is. Észrevétlenül rakjuk a köveket, egy-egy "Neked ezt kéne......
Tovább olvasom →A Döntés Topáz Kereszteződése
Az utak elágazásánál álltam, mint egy vándor, aki elvesztette az iránytűjét. Nem féltem a sötéttől, sem a vadon zajaitól, de a döntés súlya bénított meg. Mindkét ösvény csábító képeket vetített elé...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Türkiz Pillanatai
A régi könyvek poros polcai között találtam rá egy kis, türkiz színű dobozkára. Nem volt rajta zár, sem felirat, mégis éreztem, hogy valami fontosat rejt. Tudtam, hogy nem szabad kinyitnom. Valami ...
Tovább olvasom →A Hit Agyag Edényei
Az ember hajlamos a bizonyosságot kőbe vésni, pedig az élet egy folyó, mely új medreket váj. A hit, a remény, a szeretet – mind törékeny edények. Nem kőből vannak, hanem agyagból, melyet a tapaszta...
Tovább olvasom →A Hála Arany Méhkasa
A hála. Oly könnyen elfelejtett erény a mindennapok zajában. Pedig a szív mélyén arany méhkas rejtőzik, tele édes nektárral, csak épp elzárjuk a külvilág zajától, a panaszok mérgétől. ...
Tovább olvasom →A Szív Csendjének Rubin Barlangja
A szív csendje... sokan űzik, de kevesen találják meg. Pedig ott van, mélyen bennünk, egy rubinnal kirakott barlang mélyén, melynek falai visszhangozzák a lélek legmélyebb vágyait és félelmeit. Oda...
Tovább olvasom →A Belátás Zafír Tintája
A belátás nem egy hirtelen feltörő forrás, inkább egy lassú szivárgás, mely a szívünk kőzetein átjutva cseppenként gyűlik össze bennünk. Mint a legritkább zafír tinta, mely csak a mélyben, a nyomás...
Tovább olvasom →A Magány Zafír Égkupolája
A magány... sokan sötét börtönnek látják, ahol a falak szűkülnek, és a remény elhalványul. Pedig a magány, ha helyesen szemléljük, valójában egy zafír égbolt, mérhetetlen és mély, ahol a lélek szab...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Smaragd Pillangói
Olykor, mintha a lelkünk mélyén egy kert rejtőzne, tele burjánzó tövisekkel. Ezek a tövisek a sérelmek, a fájdalmak, a megbántások emlékei, melyeket makacsul őrzünk. Megfogjuk őket, szorítjuk, érez...
Tovább olvasom →A Kontroll Karneol Ketrecében
A napfény átszűrődött a fákon, vöröses-narancssárga foltokat festve az avarral borított ösvényre. Éreztem, ahogy a lelkem is ilyen színben fürdik, de valahogy mégsem engedi át magán a teljes ragyog...
Tovább olvasom →