Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Hiány Ametiszt Érintése
A hiány… gyakran elkerüljük, mint forró követ, pedig épp abban rejlik az egyik legmélyebb lecke. Nem a betöltés kényszeres vágyában, hanem abban a csendes térben, ami akkor keletkezik, amikor valam...
Tovább olvasom →A Lecsendesedés Indigo Barlangja
Olykor azt hisszük, az önismeret útja a zajos piactéren vezet keresztül, ahol az egónk harsányan kínálja portékáját. Állandóan számolgatunk, mérlegelünk, meg akarjuk érteni, megfejteni önmagunkat, ...
Tovább olvasom →A Figyelem Smaragdzöld Ösvénye
Oly sokszor siklunk el a jelen pillanat mellett, rohanunk a jövőbe, vagy merülünk el a múltban. A figyelmünk, ez az értékes energia, szétszóródik, mint a szélben repülő tollpihe. Pedig a valódi éle...
Tovább olvasom →A Csend Rubin Szívverése
Néha azt hisszük, a csend az üresség szinonimája. Pedig nem az. A csend egy tér, egy végtelen, rubinvörös szívverés, mely összeköt minket a Mindenséggel. Egy napon, mikor a világ zaja szinte elvise...
Tovább olvasom →A Gondviselés Mézszínű Fénycsíkja
Néha, amikor a káosz szürke köde ellep mindent, amikor a teendők súlya bénítóan nehezedik a vállamra, hajlamos vagyok elfelejteni a Gondviselést. Elfelejtem, hogy valami, valaki figyel ránk, még ak...
Tovább olvasom →A Félelem Suttogó Szélcsengői
A félelem… nem egy monstrum, nem egy oroszlán, ami torkunknál fogva tart. Néha csak egy finom szélcsengő, mely láthatatlan fonálon lóg a lelkünk tornácán. Zizeg, suttog, emlékeztet minden elképzelt...
Tovább olvasom →A Nosztalgia Borostyán Szobája
A nosztalgia… furcsa hely ez a lélekben. Egy borostyán szoba, ahol a múlt legfényesebb emlékei ragyognak, konzerválva, megőrizve a tökéletesség illúzióját. Belépünk ide néha, vágyakozva arra, ami e...
Tovább olvasom →A Magány Tengerkék Kagylóhéja
A magány… gyakran festjük sötét színekkel, pedig néha egy gyönyörű, tengerkék kagylóhéj, mely a mélyből emelkedik a felszínre. Emlékszem, egy alkalommal, egy elhagyatott tengerparton sétáltam, épp ...
Tovább olvasom →A Bátorság Topáz-színű Lángja
Oly sokszor hisszük, hogy a bátorság a hangos kiáltás, a kardrántás pillanata. Pedig a valódi bátorság nem a zajban születik. A valódi bátorság a csendben növekszik, ott, ahol szembenézünk azzal, a...
Tovább olvasom →A Megbánás Gyémánt Könnycseppjei
A meg nem történt dolgok súlya olykor nehezebb, mint a régmúlt terhe. A meg nem mondott szavak, a ki nem mutatott gesztusok árnyéka hosszan vetül a jelenre. Ültem a folyóparton, néztem a víz tükrén...
Tovább olvasom →