Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Szorongás Ónix Sötét Tánca
Éjszaka van, és a Hold keskeny sarlóként függ az égen. Álmatlanul forgolódom, mintha valami láthatatlan kéz szorítaná össze a mellkasomat. A szorongás. Ismerős, mégis mindig idegen vendég. Olyan, m...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Amazonit Szárnyai
Éjjel volt, újhold, amikor a lélek elindult, hogy megkeresse a megbocsátást. Tudta, hogy nem könnyű feladat, hiszen a sérelmek tüskéként kapaszkodtak a szívébe, suttogva, hogy a fájdalom jogos, az ...
Tovább olvasom →A Kiteljesedés Jáspis Mozaikjai
Egy régi legenda szerint a lélek olyan, mint egy jáspis kő. Önmagában is szép, de igazán akkor ragyog fel, amikor a napfény a benne rejlő ezer apró repedésbe és zárványba hatol. Ezek a repedések a ...
Tovább olvasom →A Harag Karneol Viharfelhői
A harag. Milyen könnyen lobban fel bennünk, mint száraz avar a nyári napon. És milyen nehéz megfékezni, mikor már tombol, mint egy pusztító vihar. Ma reggel a karneol köveimet néztem, ahogy a napfé...
Tovább olvasom →A Felismerés Aventurin Szikrái
Néha, mintha fátyol borulna a szívünkre. Nem a fájdalom fátyla ez, nem is a félelem köde. Valami sokkal alattomosabb: a megszokás szürke leple. Évekig élhetünk egy illúzióban, egy hamis képben, ami...
Tovább olvasom →Az Illúzió Lepidolit Álmai
Oly sokszor ringatjuk magunkat álmokba, olyan édes, hamis biztonságba. Lepidolitnak hívják ezt a követ, ami ezeket az álmokat szőtteti velünk. Azt suttogja: "Minden rendben lesz. Nem kell vált...
Tovább olvasom →A Kíváncsiság Obszidián Pillantása
Olykor azt hisszük, mindent tudunk. Bezárkózunk a saját kis igazságainkba, falakat emelünk magunk köré a megszokás tégláiból. Pedig a valóság sokkal szövevényesebb, rejtélyesebb, mint azt valaha is...
Tovább olvasom →A Kötődés Rubin Vörös Fonala
A kötődés. Egy rubin vörös fonal, mely láthatatlanul szövi át életünket, összekötve minket emberekkel, helyekkel, emlékekkel. Gyakran érezzük áldásnak, melegségnek, egy biztonságos kikötőnek a hábo...
Tovább olvasom →A Felelősség Szodalit Barlangja
Olykor a lélek eltéved egy sötét barlangban. A falak szodalitból vannak, mély indigókékben játszanak, suttogva a felelősség szavát. Nem a mindennapi teendőkről szól ez, hanem arról a súlyról, amit ...
Tovább olvasom →A Fájdalom Hópehely Gyémántja
Néha azt hisszük, a fájdalom csak egy sötét, jeges börtön, ahonnan nincs szabadulás. Pedig a fájdalom, ha mélyen belenézünk, olyan, mint egy hópehely: minden egyes darabja egyedi, megismételhetetle...
Tovább olvasom →