Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Elengedés Fluorit Szivárványhídja
Oly sokáig kapaszkodtam abba, ami elmúlt. Mint egy fuldokló a mentőövbe, pedig a part már rég ott volt, csak nem mertem elengedni a megszokott fájdalmat. Azt hittem, ha elengedem a múltat, elveszít...
Tovább olvasom →A Kételkedés Krizokolla Sivataga
Ahol a bizalom oázisai elapadnak, ott terül el a Kételkedés krizokolla sivataga. Nincsenek árnyékot adó fák, csupán a horizonton vibráló délibábok, melyek az igazság torz tükörképeit vetítik elénk....
Tovább olvasom →A Lemondás Gyöngyház Könnycseppjei
A lemondás, sokak szemében veszteség. Azt hisszük, valamiről le kell mondanunk, hogy valami mást megszerezzünk. Pedig a lemondás nem üresség, hanem a teljesség felismerése. Néha el kell engednünk e...
Tovább olvasom →A Versengés Peridot Zöld Szemei
A parkban sétáltam, a naplemente narancssárga festékkel öntötte el a fákat. A távolban két anyukát láttam, gyerekeik a homokozóban játszottak. Az egyik anyuka, szinte észrevétlenül, folyamatosan di...
Tovább olvasom →A Lecsendesedés Holdkő Patakjai
A zaj. Mindig a zaj. Nem a város lüktetése, a forgalom zúgása, hanem a gondolatok áradata bent, a fejemben. Mintha egy örökmozgó gépezet zakatolna szüntelen, képtelen leállni. Évekig kerestem a kiu...
Tovább olvasom →A Túlélés Gránát Vörös Sebei
A túlélés néha olyan, mint egy gránátalma. A ragyogó, mélyvörös külső mögött ott rejtőznek a magok, mindegyik egy-egy sebhely, egy-egy emlék a küzdelemről. Az én gránátalmám is érett már. Sokat vág...
Tovább olvasom →A Szorongás Lepidolit Suttogásai
Éreztem a szorítást a mellkasomban, mintha egy láthatatlan kéz préselné össze a tüdőmet. A szorongás volt az, újra itt járt. Mint egy árnyék, ami leselkedik a fény peremén, és váratlanul elnyel. Pr...
Tovább olvasom →Az Áldozat Jáspis Alakjai
Az áldozat. Milyen nehéz szó. Nem a mártíromság öntelt póza, hanem az a finom, alig észrevehető jáspis-vörös árnyalat, ami beszivárog a kapcsolatainkba. Mindannyian áldozunk. Időt, energiát, vágyak...
Tovább olvasom →A Remény Akvamarin Szirmai
Évekig kerestem a Reményt, mint valami elveszett ékszert. Tudtam, hogy valahol ott van, de mindig elillant, mielőtt megérinthettem volna. Azt hittem, a jövőben leledzik, a sikerekben, a beteljesült...
Tovább olvasom →A Félreértés Opál Ködfátyla
Néha azt hiszem, a szavak, amiket olyan gondosan válogatunk, mintha a legfinomabb selyemszálakat fűznénk egymás mellé, valójában csak opálködöt szőnek. Mindenki mást lát benne, mást ért, attól függ...
Tovább olvasom →