Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Elszigeteltség Kristálypalotája
Ma reggel, ahogy a nap sugarai megtörtek a szobám ablakán, mintha egy kristálypalota falait láttam volna magam körül. Egy palotát, amelyet én építettem, tégla tégla után, féltékenyen őrizve minden ...
Tovább olvasom →A Kételkedés Suttogó Árnyai
A sivatag mélyén egy magányos vándor haladt. Nem homokvihar tépázta, nem a szomj gyötörte, hanem a kétely kígyózó árnyai. Minden lépése előtt feltűntek, megkérdőjelezve a célját, az útját, magát az...
Tovább olvasom →A Megalkuvás Fakó Selyemszála
A megalkuvás. Olyan, mint egy fakó selyemszál, mely észrevétlenül szövődik az életünk szövetébe. Nem harsány, nem feltűnő, csendben van jelen. Kezdetben talán csak egy apró engedmény, egy apró lépé...
Tovább olvasom →A Lelki Szomjúság Zöld Oázisa
Olykor, a lélek sivatagjában vándorolva, szinte elfelejtjük, hogy létezik forrás. A külső zaj, a megfelelési kényszer homokvihara elfedi a belső oázisunkat. Pedig ott van, mélyen, a szív legrejtett...
Tovább olvasom →A Remény Halvány Aranylánca
Olykor, mikor a lélek sötét alagútjában botorkálunk, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a kijárat felé vezető út még létezik. A remény apró, arany szemei elrejtőznek a szív legmélyén, befödve a k...
Tovább olvasom →A Lelkiismeret Mélytengeri Gyöngyházfénye
Néha úgy érzem, a lelkem egy elhagyatott tengerpart, ahol a múlt árnyai hosszúra nyúlnak. És ezen a parton találom a lelkiismeretet – egy mélytengeri gyöngyházat, mely a hullámok alól, a legmélyebb...
Tovább olvasom →A Belátás Hajnali Harmatcseppje
Ahogyan a hajnali harmatcseppek megcsillannak a pókhálón, úgy ragyog fel néha bennünk a belátás is. Nem harsány fényár, hanem finom, gyöngyöző felismerés. Egy apró igazság, ami megbújik a mindennap...
Tovább olvasom →A Kontroll Kék Jégvirágai
A kontroll, az életünk feletti irányítás vágya olykor szép, kék jégvirágokat növeszt a szívünk körül. Csodálatosak, szinte hipnotikusak, ahogy szabályos mintáikban tükröződik a világ. Azt hisszük, ...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Opálfényű Pillangója
Tegnap egy öreg asszony mesélte, hogy évekig cipelt magában egy sérelmet. Valaki megbántotta őt fiatalon, és a fájdalom egy sötét, szúrós gombóccá állt össze a szívében. A gombóc táplálkozott a har...
Tovább olvasom →Az Elengedés Alabástrom Madara
Sokat gondolkodtam az utóbbi időben az elengedés művészetéről. Nem arról a könnyed, szívből jövő szabadságról beszélek, amikor egy régóta várt találkozás után elengedjük az izgalmat, hanem arról a ...
Tovább olvasom →