Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Változás Szellőinek Suttogása
Néha azt hisszük, gyökereink erősen tartanak, mintha egy hatalmas, ősi tölgy volnánk. Ám a lélek kertje nem szereti a mozdulatlanságot. Földünk, akárcsak az égbolt csillagai, állandó mozgásban van....
Tovább olvasom →A Szabadság Lazacszínű Hajnala
Valahol mélyen, ott, ahol a lélek legbensőbb kertje virágzik, ott rejtőzik a megfelelés vágyának aprócska, ám annál erőteljesebb gyökere. Szívünk egy része arra vágyik, hogy mások elismerjenek, hog...
Tovább olvasom →A Kontroll Smaragd Ketrece
Oly sokáig hittem, hogy az életem irányítása a kezemben van. Pontosabban, a kontroll smaragd ketrecében. Azt gondoltam, ha mindent kiszámítok, megtervezek, előre látok, akkor elkerülhetem a fájdalm...
Tovább olvasom →A Kételkedés Obszidián Barlangja
Olykor, a lélek eltéved az önmaga által vájt obszián barlangban. A Kételkedés sötét, visszhangzó termeiben bolyong, ahol minden fényforrás – a hit, a remény, a szeretet apró lángjai – vibrál és gye...
Tovább olvasom →A Remény Kánya Tollpihéje
A konyhaablak előtt álltam, a novemberi szél cibálta a kopár ágakat. A természet látszólag feladta, behúzódott a tél dermedtségébe. Én is valami hasonló bénultságot éreztem. Egy régóta dédelgetett ...
Tovább olvasom →A Megértés Gyémánt Csilláma
Egy ideje már furcsa nyomást érzek. Mintha egy láthatatlan kéz finoman, de kitartóan szorítaná a mellkasomat. Nem fáj, inkább csak emlékeztet valamire, amiről nem tudom, mire kellene emlékeznem. Az...
Tovább olvasom →Az Elengedés Gyöngyház Könnycseppje
A folyóparton ültem, a lábam a hűvös vízbe lógattam. Néztem a hömpölygő ár felé, ahogy magával ragadja a lehullott faleveleket, a letört ágakat. Vajon ők is félnek? Vajon ők is kapaszkodnak, mielőt...
Tovább olvasom →Az Illúzió Selyem Fátyla
Néha, mint egy finom, selyem fátyol, úgy borul ránk az illúzió. Nem gonosz szándékkal teszi, csupán védelmezni akar. Megóv a rideg valóságtól, a fájdalmas felismerésektől. Egy ideig szép, rózsaszín...
Tovább olvasom →Az Elfogadás Boróka Illatú Köpenye
Oly sokáig kerestem a tökéletességet, magamban és másokban is. Mintha egy láthatatlan mérce feszülne bennem, folyamatosan ítélkezve, minősítve. Azt hittem, ha minden hibát kijavítok, ha minden hián...
Tovább olvasom →A Tett Halvány Lila Párlata
Oly sokszor tervezzük meg az életet, gondosan felvázolva az egyes lépéseket, mintha egy sakktáblán mozgatnánk a bábukat. Ám az univerzum nem mindig hajlandó a mi szabályaink szerint játszani. Amiko...
Tovább olvasom →