Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Elfogadás Boróka Illatú Köpenye
Oly sokáig kerestem a tökéletességet, magamban és másokban is. Mintha egy láthatatlan mérce feszülne bennem, folyamatosan ítélkezve, minősítve. Azt hittem, ha minden hibát kijavítok, ha minden hián...
Tovább olvasom →A Tett Halvány Lila Párlata
Oly sokszor tervezzük meg az életet, gondosan felvázolva az egyes lépéseket, mintha egy sakktáblán mozgatnánk a bábukat. Ám az univerzum nem mindig hajlandó a mi szabályaink szerint játszani. Amiko...
Tovább olvasom →A Bizalom Tavaszi Napfényfoltja
Mielőtt a tavasz végleg átadná a helyét a nyárnak, egy utolsó, gyengéd napsugár érintett meg a parkban, ahol ültem. Figyeltem a mókust, ahogy óvatosan, apró léptekkel közelítette meg a tőlem elejte...
Tovább olvasom →A Szív Tükrének Aranyló Repedései
A ragaszkodás néha olyan, mint egy gyönyörű tükör, amiben saját magunk idealizált képmását látjuk. Tükrözi a vágyainkat, az elvárásainkat, mindazt, aminek szerintünk lennünk kellene. És amikor ez a...
Tovább olvasom →A Türelem Aranyló Méhkasa
A türelem… Oly sokszor halljuk a szót, mintha valami egyszerű, könnyen elsajátítható dolog lenne. Pedig nem az. A türelem egy aranyló méhkas, tele szorgos méhekkel, akik nektárt gyűjtenek a legapró...
Tovább olvasom →A Tehetetlenség Óceánkék Mélysége
Valahányszor a Tehetetlenség óceánkék mélysége felém hullámzik, a szívem mintha egy aprócska, elhagyott csónak lenne a végtelen víztükrön. Nincs evezőm, nincs iránytűm, csupán a hullámok kegyére va...
Tovább olvasom →A Célzás Kámfor Illatú Köde
Néha úgy érezzük, a sors – vagy bárki, aki a karmikus szálakat szövi – direkt ugrat minket. Mintha célozna ránk, apró, bosszantó jeleket küldene, melyek épp annyira homályosak, hogy ne érthessük ti...
Tovább olvasom →A Lelkierő Krizantém Virágzása
Volt egyszer egy kertész, aki gyönyörű krizantémokat nevelt. Minden virág egyedi volt, de a kertész a legkedvesebbet mégis a legkésőbb nyílóban találta meg. Az a krizantém, akit a többiek már rég e...
Tovább olvasom →A Félelem Suttogó Árnyéka
Mindannyiunkban ott lakozik a Félelem, egy suttogó árnyék, mely néha elnyeli a fényt. Nem a hirtelen ijedtségről beszélek, hanem arról a mélyen gyökerező, lappangó félelemről, ami a változástól, az...
Tovább olvasom →A Megbékélés Szívárvány Hídja
Oly sokáig kerestem a helyem, a válaszokat, a nyugalmat. Mint egy bolygó, mely letért a pályájáról, vadul keringtem a sötétségben, hol épp egy aszteroida súrolt, hol a jeges űr szívta magába a mara...
Tovább olvasom →