Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Lemondás Ezüst Színű Csendje
A lemondás nem egyenlő a feladással. Sokáig azt hittem, a kettő kéz a kézben jár, mintha a kudarc ikertestvérei lennének. Aztán egy mélyebb felismerés érkezett, egy olyan csendes pillanatban, mint ...
Tovább olvasom →Az Érzékenység Opálfényű Könnyei
Az érzékenység. Oly sokan átokként tekintenek rá, gyengeségként bélyegzik meg. Pedig az érzékenység nem más, mint a lélek finomhangolása, az a képesség, hogy a világ rezdüléseit a bőrünkön, a szívü...
Tovább olvasom →A Remény Halvány Aranypora
A kétségbeesés fekete bársonya alatt néha egészen apró, szinte láthatatlan aranypor csillan meg. Évekig kerestem a boldogságot, mint valami elásott kincset, térképekkel, iránytűvel, álmokkal a zseb...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Gyémántcseppjei
A múlt árnyai néha hosszabbra nyúlnak, mint szeretnénk. Mint sötét foltok egy egyébként ragyogó vásznon, emlékeztetnek a sérelmekre, a kimondott szavakra, a mulasztásokra. Érezzük a súlyukat, a szí...
Tovább olvasom →A Lelkiismeret Csillagporos Emlékei
A lelkiismeret olykor egy poros padláshoz hasonlít, ahol elfeledett emlékeink, tetteink poros dobozokban pihennek. Ritkán tévedünk oda fel, inkább a jelen ragyogóan kivilágított szobáiban időzünk. ...
Tovább olvasom →Az ítélkezés márvány palotája
Ma egy márványpalotát láttam. Nem a város szívében állt, nem is hegytetőn magasodott. Ez a palota bennem épült, az ítélkezés rideg köveiből. Minden egyes elhamarkodott vélemény, minden kritikus gon...
Tovább olvasom →A Kételkedés Jégvirágos Ablaka
Emlékszem, gyermekként mennyire szerettem a téli reggeleket. Kint zúzmarás hideg, bent a kályha melege, és az ablaküvegen ott virágzott a tél tündéri kertje. Jégvirágok, sosem láttam két egyformát....
Tovább olvasom →A Türelmetlenség Homokszínű Sivatagja
Türelmetlenség. A perzselő szél, mely kiszárítja a lélek oázisát. A homokszínű sivatag, ahol minden lépés kín, minden várakozás örökkévalóság. Ó, mennyire ismerős ez a táj! Éreztem már én is a forr...
Tovább olvasom →A Türelem Aranyló Méhkasa
Ma a türelem mézédes illata lengi be a lelkem kertjét. Nem a sietség vad rohanása, nem a holnapért való aggódás, csak a jelen virágainak gyönyörűsége. Olyan ez, mint a méh szorgos munkája, ahogy vi...
Tovább olvasom →A Bizonytalanság Ködbe Vesző Tornya
A bizonytalanság ködbe vesző tornya magasodik előttünk, minden lépés egy-egy kérdőjel. Vajon jó úton járunk? Vajon elég erősek vagyunk? A köd sűrű, a látás beszűkül, csak a közvetlen környezetünk s...
Tovább olvasom →