Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
Az Elvárások Ólomkristály Börtöne
Egy elhagyatott kertben álltam, a Nap épp a horizont alá bukott, s bíbor fénybe vonta a hervadó rózsákat. Éreztem, ahogy a lelkem szorítja valami. Egy súlyos, átlátszó ketrec, amit én magam épített...
Tovább olvasom →Az Önbecsülés Aranyló Nektárja
A kertemben jártam, a reggeli napfényben fürödve. A méhek szorgalmasan zümmögtek a virágok körül, de én nem tudtam örülni a látványnak. Valami nyomta a lelkem. Éreztem, hogy a bennem lakozó gyermek...
Tovább olvasom →A Bizalom Gyöngyház Színű Szirmai
Az utakon járok, melyeket a sors festett elém, és néha megbotlok. Nem a kövekben, nem a gödrökben, hanem a bizalom hiányában. Mintha egy láthatatlan háló feszülne ki előttem, mely azt súgja, ne bíz...
Tovább olvasom →A Félelem Szürke Selyemlepke Szárnya
Mindannyian ismerjük a félelmet. Ott lapul a szívünk mélyén, néha csak egy finom remegés, máskor orkánként zúdul ránk. Évekig tartottam fogva egy régi félelmet, mégpedig a változástól való rettegés...
Tovább olvasom →A Harag Jáspis Vörös Lángjai
A harag... mily gyakran érezzük úgy, hogy valami rajtunk kívül álló erő kerített hatalmába, lángba borítva a lelkünket. Jáspis vörös lángok ezek, melyek eleinte védelmező pajzsnak tűnnek, ám hamar ...
Tovább olvasom →A Védekezés Torzító Tükre
Oly sokszor építünk magunk köré falakat. Hol félelemből, hol megszokásból, hol pedig abban a hiszemben, hogy megvédjük magunkat a világ árnyaitól. Ezek a falak, melyek néha olyan magasra nőnek, min...
Tovább olvasom →A Feledés Lila Akácvirágfüzére
A feledés néha áldás. Mint a nyári zápor, mely lemossa a poros leveleket, úgy öblíti el a múlt fájdalmát. De mi történik, ha ez a feledés nem önkéntes? Ha a lélek mélyén lappangó félelem festi lilá...
Tovább olvasom →A Ragaszkodás Borostyánba Zárt Pillangója
Évekig őriztem egy borostyánba zárt pillangót. Gyönyörű volt, szárnyai még a napsugarakban is szivárványosan játszottak. Azt hittem, a szépségét óvom meg így, megőrzöm az örökkévalóságnak. De ahogy...
Tovább olvasom →A Tökéletlenség Rubin Vörös Rózsája
Olyan sokáig kerestem a tökéletességet, mintha az valami eleve elrendelt feladatom lenne. Ragyogóvá akartam csiszolni magam, makulátlan tükörré, mely visszatükrözi a fény legtisztább formáját. Elfe...
Tovább olvasom →A Figyelem Borostyán Szemüvege
Emlékszem, egyszer egy idős kertészhez mentem tanácsért. Éreztem, ahogy a világ elzúg mellettem, és én csak kapkodok, próbálok mindenre figyelni, de valahogy semmi sem marad meg igazán. Azt mondta:...
Tovább olvasom →