Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Remény Mohazöld Kertje
Ma reggel, mikor a Nap áttört a ködön, egy apró, mohazöld kertet láttam a lelkem mélyén. Rég elhanyagoltam, s a gyom burjánzott benne, a bizalmatlanság, a félelem sötét, tövises indái. Úgy éreztem,...
Tovább olvasom →Az Igazság Türkizkék Óceánja
Oly sokáig kerestem a választ, a biztos pontot, a sziklaszilárd bizonyosságot a háborgó tengeren. Megpróbáltam térképeket rajzolni, iránytűket fabrikálni, de a hullámok rendre elsodorták azokat. Az...
Tovább olvasom →A Birtoklás Sivatagi Délibábja
A sivatag perzselő homokja fojtogatja a lelket. A birtoklás, ez a csábító délibáb, oázist ígér, hűs vizet, árnyékot. Megszerezzük, birtokoljuk a másikat, a tárgyat, az elismerést. És mi történik? A...
Tovább olvasom →Az Illúziók Ezüstös Pókhálója
Milyen gyakran bámuljuk a világot, s abban valami mást látunk, mint ami valójában van? Az illúziók ezüstös pókhálója finoman belengi a tudatunkat, eltorzítva a valóságot, színezve vágyainkkal, féle...
Tovább olvasom →Az Egó Aranyozott Ketrece
Ma, ahogy a Vénusz a Bikába lépett, erős késztetést éreztem, hogy megvizsgáljam az egónk által szőtt, aranyfonalakkal átszőtt ketrecünket. Sokszor azt hisszük, a ragyogásunk, a különlegességünk, az...
Tovább olvasom →A megbocsátás aranyporos útja
Volt egyszer egy kisfiú, aki egy gyönyörű virágoskertben élt. Napjai boldogan teltek a színes virágok között, egészen addig, míg egy vihar le nem tarolta az egészet. A fiú szíve megtelt haraggal és...
Tovább olvasom →A Hit Halvány Zöld Hajnala
Emlékszem egy régi kertre, ahol a rózsák sosem nyíltak ki teljesen. Mindig csak félig bontották szirmaikat, mintha féltek volna megmutatni igazi szépségüket a világnak. A kertész, egy idős, ráncos ...
Tovább olvasom →A Kötődés Rozsdaszínű Láncai
Néha azt hisszük, a szeretet kötelékei aranyból vannak. Pedig oly sokszor fonjuk őket rozsdaszínű láncokból. A ragaszkodás, a birtoklás félelme, a másik feletti hatalomvágy mind-mind a szívünk köré...
Tovább olvasom →A Magány Bíbor Alkonyat-Kelyhe
A magány nem feltétlenül a rideg, jeges sivárság, amitől sokan rettegnek. Képzeljük el inkább egy mélybíbor alkonyatot, melyben a nap utolsó sugarai megfestik az eget. Egyedül állunk, de nem elvesz...
Tovább olvasom →A Lelkiismeret Szürke Angyalszárnya
A lelkiismeret… milyen furcsa érzés is ez. Nem olyan, mint a szív fájdalma, ami lüktet és követel. Nem is hasonlít a félelemhez, ami hűvös árnyékként telepszik ránk. A lelkiismeret sokkal csendeseb...
Tovább olvasom →