Léleknapló
Emberi sorsok, érzések és csillagok üzenetei
A Hálátlanság kvarcóra bilincsei
Az idő múlásával, ahogy napjaim aranyló homokszemei peregnek át az üvegen, egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy a hálátlanság ólomnehéz súlya húzza le a lelkem. Nem a nagy, égbekiáltó dolgokért ...
Tovább olvasom →A Türelem Lapis Lazuli Óceánja
A mai reggel a konyhaablak előtt talált. Kávé illata szállt, ahogy a kelő Nap első sugarai a párás üvegen táncoltak. Valami hiányzott. Valami sürgetett belülről, pedig minden rendben volt. Aztán me...
Tovább olvasom →A megbánás borostyán könnycseppjei
Az öreg fa gyökerei között kuporogtam, a nap éppen a látóhatár alá bukott, aranyló fényt festve a tájra. Éreztem a hűvös szellőt a bőrömön, és a lelkem mélyén egy furcsa, szorító érzést. A megbánás...
Tovább olvasom →A Döntés Ametiszt Kerékvágásai
Az ametiszt kövek mély, lilás árnyalata néz vissza rám a tenyeremből. Ma a döntés súlya nehezedik rám, mint egy láthatatlan köpeny. Olyan döntés ez, amely nem a jó és a rossz között húzódik, hanem ...
Tovább olvasom →Az Önbecsülés Lepidolit Pillanatai
Néha, mintha súlyos kövekkel lennék megrakva, és minden egyes mozdulat fájdalmas erőfeszítésbe kerülne. Ilyenkor a tükörben egy idegen tekint vissza, egy valaki, aki nem méltó a szeretetre, a siker...
Tovább olvasom →A Figyelem Karneol Lángjai
Oly sokszor hagyjuk, hogy gondolataink elkalandozzanak, mint kóbor kutyák a város zajában. Fejünkben zsong a tennivalók listája, a múlt emlékei, a jövő félelmei – s a jelen, ez a szent pillanat, el...
Tovább olvasom →A Kiszolgáltatottság Holdkő Gyöngyszemei
Néha úgy érzem, csupasz vagyok a világ előtt. Mintha egyetlen védőpajzsom sem lenne, csak a puszta létezésem. Ez a kiszolgáltatottság érzése, ez a finom, szinte észrevehetetlen remegés a lélek mély...
Tovább olvasom →A Bátorság Napkő Virágzása
A Bátorság. Milyen gyakran ejtjük ki ezt a szót, anélkül, hogy igazán megízlelnénk az ízét? Nem a hősiesség vakmerő kiáltása, hanem a szív csendes, belső sugallata, ami arra késztet, hogy egy lépés...
Tovább olvasom →A Remény Halvány Holdfény Szála
A kétségbeesés éjszakájában, mikor a lélek legmélyebb bugyraiban bolyongtam, egy vékony, ezüstös szálra bukkantam. Nem volt vastag kötél, sem erős tartóoszlop, csupán egy halvány holdfény-szál, mel...
Tovább olvasom →A Megbocsátás Fluorit Pillangói
Az Idő kertjében sétáltam, hol az emlékezet rózsái virágzanak. Mindegyik tövises szár egy-egy régi sérelmet őrzött, mélyen a bőrömbe vésve. A múlt árnyai hosszúra nyúltak, beborítva a jelen napfény...
Tovább olvasom →